HU/SB 3.22.37
37. VERS
- śārīrā mānasā divyā
- vaiyāse ye ca mānuṣāḥ
- bhautikāś ca kathaṁ kleśā
- bādhante hari-saṁśrayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śārīrāḥ—a testre vonatkozó; mānasāḥ—az elmére vonatkozó; divyāḥ—a természetfölötti erőkre (félistenekre) vonatkozó; vaiyāse—óh, Vidura; ye—azok; ca—és; mānuṣāḥ—más emberekre vonatkozó; bhautikāḥ—más élőlényekre vonatkozó; ca—és; katham—hogyan; kleśāḥ—szenvedések; bādhante—gyötörni tudják; hari-saṁśrayam—aki menedéket keresett az Úr Kṛṣṇánál.
FORDÍTÁS
Ezért, óh, Vidura, hogyan okozhatnának szenvedést a test, az elme, a természet, az emberek és más élőlények azoknak, akik az Úr Kṛṣṇa tökéletes védelmét élvezik az odaadó szolgálatban?
MAGYARÁZAT
Ebben az anyagi világban mindig, minden élőlényt valamiféle gyötrelem kínoz, amelyet a test, az elme vagy a természeti csapások okoznak. Télen a hideg, nyáron a rendkívüli meleg jelent szüntelen szenvedést az élőlényeknek ebben az anyagi világban. Aki azonban teljesen menedékre lelt az Úr lótuszlábainál a Kṛṣṇa-tudatban, az a transzcendentális szinten áll, s őt nem zavarja semmilyen szenvedés, okozza azt akár a test, akár az elme, akár a nyár és a tél természeti viszonyai. Az ilyen ember transzcendentálisan fölötte áll e szenvedéseknek.