HU/SB 4.11.6
6. VERS
- tān hanyamānān abhivīkṣya guhyakān
- anāgasaś citra-rathena bhūriśaḥ
- auttānapādiṁ kṛpayā pitāmaho
- manur jagādopagataḥ saharṣibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān—azok a yakṣák; hanyamānān—elpusztulva; abhivīkṣya—láttán; guhyakān—a yakṣák; anāgasaḥ—bűntelen; citra-rathena—Dhruva Mahārāja által, akinek gyönyörű harci szekere van; bhūriśaḥ—nagyon; auttānapādim—Uttānapāda fiának; kṛpayā—kegyesen; pitā-mahaḥ—a nagyapa; manuḥ—Svāyambhuva Manu; jagāda—utasításokat adott; upagataḥ—elment hozzá; saha-ṛṣibhiḥ—nagy bölcsekkel.
FORDÍTÁS
Amikor Svāyambhuva Manu látta, hogy unokája, Dhruva Mahārāja sok olyan yakṣát is elpusztított, akik valójában nem voltak bűnösek, végtelen könyörületességéből a nagy bölcsek kíséretében Dhruvához ment, hogy intelmeivel lássa el.
MAGYARÁZAT
Dhruva Mahārāja azért támadta meg Alakāpurīt, a yakṣák városát, mert a yakṣák egyike megölte fivérét. Valójában a városban nem mindenki, csupán egyvalaki volt felelős fivére, Uttamā megöléséért. Dhruva Mahārāja azonban komoly lépésre szánta el magát. Hadüzenetet küldött, s kitört a háború. Néha napjainkban is ez történik — egy ember bűnéért egy egész országot megtámadnak. Manu, az emberi faj atyja és törvényhozója nem hagyta jóvá az efféle általános támadást, azért meg akarta állítani unokáját, Dhruvát, hogy ne pusztítsa tovább a yakṣa polgárokat, akik nem voltak bűnösök.