HU/SB 6.15.5
5. VERS
- vayaṁ ca tvaṁ ca ye ceme
- tulya-kālāś carācarāḥ
- janma-mṛtyor yathā paścāt
- prāṅ naivam adhunāpi bhoḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—mi (a nagy bölcsek, a király miniszterei és hívei); ca—és; tvam—te; ca—szintén; ye—aki; ca—szintén; ime—ezek; tulya-kālāḥ—egyszerre összegyűltek; cara-acarāḥ—mozgó és mozdulatlan; janma—születés; mṛtyoḥ—és halál; yathā—ahogy; paścāt—utána; prāk—előtte; na—nem; evam—így; adhunā—jelenleg; api—bár; bhoḥ—ó, király.
FORDÍTÁS
Ó, király! Helyzeted most csupán átmeneti, ahogyan a miénk — tanácsadóidé, feleségeidé, minisztereidé — és a világegyetem valamennyi mozgó és mozdulatlan lényéé is az. Születésünk előtt ez a helyzet nem létezett, és halálunk után sem lesz többé. Mostani helyzetünk tehát ideiglenes, noha nem hamis.
MAGYARÁZAT
A māyāvādī filozófusok azt mondják, hogy brahma satyaṁ jagan mithyā: a Brahman, az élőlény valóságos, ám jelenlegi testi helyzete valótlan. A vaiṣṇava filozófia szerint azonban ez a jelenlegi állapot nem valótlan, csupán ideiglenes. Olyan, akár egy álom. Az álom nem létezik, mielőtt elalszunk, és ha felébredünk, nem folytatódik tovább. Az álom csak e két időpont között létezik, ezért valótlan abban az értelemben, hogy ideiglenes. Ugyanígy az egész anyagi teremtés is ideiglenes, beleértve saját teremtésünket és másokét is. Sem az álom előtt, sem azután nem bánkódunk álombeli helyzetünk miatt, ezért egy álmot illetve egy álomhoz hasonló helyzetet nem szabad valóságosnak tekintenünk, és nem szabad bánkódnunk miatta. Ez az igazi tudás.