HU/SB 7.5.9
9. VERS
- vatsa prahrāda bhadraṁ te
- satyaṁ kathaya mā mṛṣā
- bālān ati kutas tubhyam
- eṣa buddhi-viparyayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vatsa—ó, kedves fiú; prahrāda—Prahlāda; bhadram te—áldás és szerencse legyen veled; satyam—az igazságot; kathaya—mondd; mā—ne; mṛṣā—hazugság; bālān ati—továbbadni a többi démonfiúnak; kutaḥ—honnan; tubhyam—neked; eṣaḥ—ezt; buddhi—az értelemé; viparyayaḥ—szennyeződés.
FORDÍTÁS
Kedves Prahlāda, béke és szerencse legyen veled! Kérlek, ne hazudj, csak az igazat válaszold! Ezek a fiúk, akiket itt látsz, nem olyanok, mint te, mert nem beszélnek olyan különösen. Kitől tanultad ezeket a dolgokat? Hogyan szennyeződött be így az értelmed?
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja még gyerek volt, és tanítói azt hitték, hogy ha megnyugtatják, azonnal el fogja mondani az igazat, s feltárja a titkot, hogyan jöttek el a vaiṣṇavák, és hogyan tanították az odaadó szolgálatra. Az természetesen meglepő volt, hogy ugyanabban az iskolában a Daityák többi gyermekét nem fertőzték meg; egyedül Prahlāda Mahārāját rontották meg feltételezhetően a vaiṣṇavák tanításai. A tanítók legfőbb dolga az volt, hogy kifaggassák, kik voltak azok a vaiṣṇavák, akik eljöttek, hogy tanítsák Prahlādát és megfertőzzék az intelligenciáját.