HU/SB 8.19.2
2. VERS
- śrī-bhagavān uvāca
- vacas tavaitaj jana-deva sūnṛtaṁ
- kulocitaṁ dharma-yutaṁ yaśas-karam
- yasya pramāṇaṁ bhṛgavaḥ sāmparāye
- pitāmahaḥ kula-vṛddhaḥ praśāntaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta; vacaḥ—szavak; tava—tiéd; etat—efféle; jana-deva—ó, emberek királya; sū-nṛtam—nagyon igaz; kula-ucitam—méltó a dinasztiádhoz; dharma-yutam—teljesen összhangban van a vallás elveivel; yaśaḥ-karam—alkalmas arra, hogy hírnevedet elterjessze; yasya—akinek; pramāṇam—a bizonyíték; bhṛgavaḥ—a Bhṛgu-dinasztia brāhmaṇái; sāmparāye—a következő világban; pitāmahaḥ—nagyapád; kula-vṛddhaḥ—a legidősebb a családban; praśāntaḥ—nagyon békés (Prahlāda Mahārāja).
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, király! Kétségtelenül kiemelkedő személyiség vagy, hiszen jelenleg olyan brāhmaṇák a tanácsadóid, akik Bhṛgu leszármazottjai, eljövendő életedre pedig nagyatyád tanít, a békés és nagy tiszteletnek örvendő Prahlāda Mahārāja. Állításaid nagyon igazak, és tökéletes összhangban állnak a vallásos illemszabályokkal. Nem hazudtolják meg családod tetteit, s hírnevet hoznak neked.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja a tiszta bhakták példaképe. De hogyan lehet követendő példa — merülhet fel a kérdés —, amikor még idős korában is olyannyira ragaszkodott családjához, különösen unokájához, Bali Mahārājához? A vers emiatt a praśāntaḥ szót használja. Egy bhakta mindig józan, akit a körülmények sohasem zavarnak meg. Még ha megmarad gṛhasthának, és nem mond le az anyagi javakról, az Úr iránti tiszta odaadása miatt akkor is praśāntának, józannak kell tekintenünk. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért azt mondta:
- kibā vipra, kibā nyāsī, śūdra kene naya
- yei kṛṣṇa-tattva-vettā, sei ‘guru’ haya
„Legyen egy ember bárki, brāhmaṇa, sannyāsī vagy śūdra, lelki tanítómester lehet belőle, ha ismeri Kṛṣṇa tudományát.” (Cc. Madhya 8.128) Aki tökéletesen ismeri Kṛṣṇa tudományát, az a családi állapotától függetlenül guru. Prahlāda Mahārāja tehát guru, bármilyen körülmények között él is.
Az Úr Vāmanadeva ebben a versben a sannyāsīkat és a brahmacārīkat is tanítja, hogy ne kérjenek többet, mint amennyire szükségük van. Ő mindössze három lépésnyi földet akart, noha Bali Mahārāja mindent megadott volna Neki, amit csak kívánt.