HU/SB 8.20.4

Revision as of 06:37, 11 October 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

na hy asatyāt paro ’dharma
iti hovāca bhūr iyam
sarvaṁ soḍhum alaṁ manye
ṛte ’līka-paraṁ naram


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; hi—valóban; asatyāt—mint a kényszer a hazugságra; paraḥ—több; adharmaḥ—vallástalanság; iti—így; ha uvāca—valóban mondta; bhūḥ—Földanya; iyam—ezt; sarvam—mindent; soḍhum—elviselni; alam—képes vagyok; manye—bár azt gondolom; ṛte—kivéve; alīka-param—a leggyalázatosabb hazug ember; naram—egy emberi lény.


FORDÍTÁS

Nincs nagyobb bűn, mint a hazugság. Földanya ezért egyszer azt mondta: „Minden súlyos dolgot elbírok a hátamon, kivéve a hazug embert.”


MAGYARÁZAT

A föld számtalan hatalmas hegyet és óceánt hord a hátán, melyek rendkívül súlyosak, s Földanyának nem okoz nehézséget megtartani őket. De amikor akár csak egy hazug embert is meg kell tartania, azt nagy-nagy tehernek érzi. Azt mondják, hogy a Kali-yugában a hazugság mindennapos dolog: māyaiva vyāvahārike (SB 12.2.3). Az emberek hozzászoktak, hogy még a leghétköznapibb kapcsolatok során is örökké hazudjanak. Senki sem mentes a hazugság bűnös visszahatásaitól, így aztán képzelhetjük, milyen nagy teher nehezedik a földre, sőt az egész univerzumra.