HU/SB 9.11.6
6. VERS
- aprattaṁ nas tvayā kiṁ nu
- bhagavan bhuvaneśvara
- yan no ’ntar-hṛdayaṁ viśya
- tamo haṁsi sva-rociṣā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aprattam—nem adtál; naḥ—nekünk; tvayā—Te, Urunk; kim—mit; nu—valójában; bhagavan—ó, Legfelsőbb Úr; bhuvana-īśvara—ó, univerzum Ura; yat—mert; naḥ—miénk; antaḥ-hṛdayam—a szív mélyén; viśya—lépve; tamaḥ—a tudatlanság sötétsége; haṁsi—megsemmisíted; sva-rociṣā—saját ragyogásoddal.
FORDÍTÁS
Ó, Urunk, Te vagy az egész univerzum mestere! Mi az, amit nem adtál meg nekünk? Beléptél a szívünk mélyére, és ragyogásoddal szétoszlattad tudatlanságunk sötétségét. Ez a legnagyobb ajándék. Nincs szükségünk anyagi adományra.
MAGYARÁZAT
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy áldást kínált fel Dhruva Mahārājának, ő így válaszolt: „Ó, Uram, teljesen elégedett vagyok. Nincs szükségem semmilyen anyagi áldásra.” Éppen így amikor az Úr Nṛsiṁhadeva egy áldást akart adni Prahlāda Mahārājának, ő is visszautasította, sőt kijelentette, hogy egy bhakta ne legyen olyan, mint egy vaṇik, egy kereskedő, aki csupán a haszon fejében ad valamit. Aki valamilyen anyagi haszon reményében válik bhaktává, az nem tiszta bhakta. A brāhmaṇákat az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig felvilágosítja a szívükben (sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca). Mivel a brāhmaṇákat és a vaiṣṇavákat mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége vezeti, nem sóvárognak anyagi javak után. Megvan nekik, ami feltétlenül szükséges, de nem vágynak hatalmas királyságra. Jó példa erre Vāmanadeva. Az Úr Vāmanadeva brahmacārīként csupán három lépés földet akart. Ha saját érzékkielégítésünk érdekében egyre többet és többet akarunk, az nem más, mint tudatlanság, s ez a tudatlanság teljes mértékben hiányzik egy brāhmaṇa vagy egy vaiṣṇava szívéből.