HU/SB 9.16.31
31. VERS
- yo vai hariścandra-makhe
- vikrītaḥ puruṣaḥ paśuḥ
- stutvā devān prajeśādīn
- mumuce pāśa-bandhanāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—aki (Śunaḥśepha); vai—valójában; hariścandra-makhe—a Hariścandra király által végzett áldozatban; vikrītaḥ—eladták; puruṣaḥ—ember; paśuḥ—feláldozandó állat; stutvā—imákat mondva; devān—a félisteneknek; prajā-īśa-ādīn—az Úr Brahmāval az élen; mumuce—megszabadult; pāśa-bandhanāt—attól, hogy úgy megkötözték, mint egy állatot.
FORDÍTÁS
Śunaḥśephát apja eladta, hogy emberállatként feláldozzák Hariścandra király yajñájában. Amikor azonban az áldozati arénába vitték, a félistenekhez imádkozott szabadulásért, és a kegyükből megmenekült.
MAGYARÁZAT
Így szól Śunaḥśepha története. Amikor Hariścandra fel akarta áldozni Rohitát, a fiát, Rohita úgy rendezte, hogy megmenthesse saját életét: megvásárolta Śunaḥśephát az apjától, hogy őt áldozzák fel a yajñában. Śunaḥśephát azért adták el Hariścandra Mahārājának, mert ő volt a középső fiú, a legidősebb és a legfiatalabb fivér között. Úgy látszik, nagyon hosszú ideig volt szokás, hogy egy embert állatként áldoztak fel egy yajñában.