HU/SB 9.19.10
10. VERS
- tasya tatra dvijaḥ kaścid
- ajā-svāmy acchinad ruṣā
- lambantaṁ vṛṣaṇaṁ bhūyaḥ
- sandadhe ’rthāya yogavit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—a kecskebaké; tatra—ezután; dvijaḥ—brāhmaṇa; kaścit—néhány; ajā-svāmī—egy másik nőstény kecske gazdája; acchinat—kiherélte, férfiatlanná tette; ruṣā—dühében; lambantam—hosszú; vṛṣaṇam—herék; bhūyaḥ—újra; sandadhe—visszaillesztette; arthāya—önérdekből; yoga-vit—jól ért a misztikus yogához.
FORDÍTÁS
A nőstény kecske a brāhmaṇa otthonába ment, aki egy másik nőstény kecske gazdája volt, s a brāhmaṇa dühében levágta a kecskebak lengő heréit. A kecskebak kérésére azonban később a misztikus yoga erejével visszaillesztette őket.
MAGYARÁZAT
Śukrācāryát a vers képletesen egy másik nőstény kecske férjének nevezi. Ez arra utal, hogy a férj és feleség közötti kapcsolat minden társadalomban — legyen ez az emberi társadalomnál magasabb vagy alacsonyabb rendű társadalom — nem más, mint ugyanaz a kapcsolat, mint a kecskebaké és a nőstény kecskéé, hiszen a férfi és a nő közötti anyagi kapcsolat alapja a nemi élet. Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham. Śukrācārya ācārya volt, azaz kiválóan értett a családi ügyekhez, amelyhez az is hozzátartozik, hogy a kecskebak a magját a nőstény kecskébe juttatja. A kaścid ajā-svāmī szavak itt kifejezetten arra utalnak, hogy Śukrācārya sem volt különb Yayātinál, mert mindkettőjüket a śukra, a férfi magja által létrehozott családi ügyek foglalkoztatták. Śukrācārya először megátkozta Yayātit, hogy legyen belőle öreg ember, hogy ne tudjon több élvezetet meríteni a nemi életből, amikor azonban rájött, hogy ha Yayāti nem férfi többé, akkor az saját leányának is büntetést jelentene, misztikus erejével visszaadta Yayāti férfiasságát. Mivel a misztikus yoga hatalmát családi ügyekre használta, s nem arra, hogy megvalósítsa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, yoga-varázslata nem volt különb a kecskebak és a nőstény kecske ügyénél. A yoga hatalmát arra kell használni, hogy megvalósítsuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az Úr Maga javasolja a Bhagavad-gītāban (BG 6.47):
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.”