HU/SB 10.2.30
30. VERS
- tvayy ambujākṣākhila-sattva-dhāmni
- samādhināveśita-cetasaike
- tvat-pāda-potena mahat-kṛtena
- kurvanti govatsa-padaṁ bhavābdhim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvayi—Benned; ambuja-akṣa—ó, lótuszszemű Úr; akhila-sattva-dhāmni—aki minden lét eredeti oka vagy, akiből minden kiárad, s akiben minden energia lakozik; samādhinā—állandó meditáció és teljes elmélyülés által (a Rólad, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolatokban); āveśita—teljesen elmerülve, teljesen lefoglalva; cetasā—de ilyen mentalitással; eke—az egyetlen folyamat: örökké lótuszlábadra gondolni; tvat-pāda-potena—egy olyan hajóra szállva, mint lótuszlábad; mahat-kṛtena—azzal a tettel, melyet a leghatalmasabb eredeti létnek tekintenek, vagy amelyet a mahājanák hajtanak végre; kurvanti—teszik; govatsa-padam—mint egy borjú patanyoma; bhava-abdhim—a tudatlanság hatalmas óceánját.
FORDÍTÁS
„Ó, lótuszszemű Úr! Ha valaki a meditációját lótuszlábadra, minden lét tárházára összpontosítja, s e lótuszlábakat annak a hajónak tekinti, amellyel átszelheti a tudatlanság óceánját, akkor a mahājanák [a nagy szentek, bölcsek és bhakták] nyomdokaiban jár. Ezzel az egyszerű folyamattal az ember olyan könnyen képes átkelni a tudatlanság óceánján, mintha csak egy borjú patanyomán lépne át.”
MAGYARÁZAT
Az élet valódi küldetése az, hogy átkeljünk a tudatlanság, az ismétlődő születés és halál óceánján. Akik azonban a tudatlanság sötétségében élnek, nem tudnak erről a küldetésről, hanem a mṛtyu-saṁsāra-vartmani, az ismétlődő születés és halál megpróbáltatásaitól szenvednek, mert az anyagi természet hullámai elragadták őket (prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ), Azok viszont, akik a bhaktákkal társulva tudásra tettek szert, a mahājanákat követik (mahat-kṛtena). Az ilyen ember az elméjét mindig az Úr lótuszlábára rögzíti, és az odaadó szolgálat kilenc folyamatának valamelyikét végzi, vagy többet is közülük (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam). Pusztán e folyamat segítségével az ember átszelheti a tudatlanság áthághatatlan óceánját.
Az odaadó szolgálatnak bármelyik formája hatékony. Śrī-viṣṇoḥ śravaṇe parīkṣid abhavad vaiyāsakiḥ kīrtane (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.265). E vers szerint Parīkṣit Mahārāja úgy nyerte el a felszabadulást, hogy elméjét teljes mértékben arra összpontosította, hogy az Úr szent nevéről, tulajdonságairól és kedvteléseiről halljon. Éppen így Śukadeva Gosvāmī is csupán dicsőítette az Urat, s azzal, hogy a Kṛṣṇával kapcsolatos témákról beszélt, amelyek az egész Śrīmad-Bhāgavatamot alkotják, szintén felszabadult. A felszabadulást el lehet nyerni pusztán a sakhyával is, azzal, hogy valaki barátként viselkedik az Úrral. Ilyen ereje van tehát az odaadó szolgálatnak, ahogyan azt az Úr sok tiszta bhaktája által mutatott példákból megtudhatjuk.
- svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ
- kumāraḥ kapilo manuḥ
- prahlādo janako bhīṣmo
- balir vaiyāsakir vayam
Az ilyen bhakták nyomdokait kell követnünk, mert csupán e könnyű folyamatot végezve az ember úgy tudja átszelni a tudatlanság hatalmas óceánját, ahogyan egy olyan kis mélyedést lép át, melyet egy borjú patája hozott létre.
Az Urat ez a vers ambujākṣának, lótuszszeműnek nevezi. Az Úr szemei láttán, amelyek lótuszvirágokhoz hasonlítanak, az ember olyan elégedetté válik, hogy semmi másra nem akar nézni. Pusztán attól, hogy megpillantja az Úr transzcendentális alakját, a bhakta a szívében teljesen elmerül az Úrban. Ezt az elmélyülést hívják samādhinak. Dhyānāvasthita-tad-gatena manasā paśyanti yaṁ yoginaḥ (SB 12.13.1). A yogī teljesen elmerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló gondolataiban, mert semmi mással nem törődik, mint hogy a szívében mindig az Úrra gondoljon. A śāstra azt is elmondja:
- samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ
- mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ
- bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ
- padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām
„Annak számára, aki elfogadta az Úr lótuszlábának hajóját — az Úrét, aki a kozmikus megnyilvánulás menedéke, és aki Murāriként, Mura démon ellenségeként híres —, az anyagi világ óceánja olyan csupán, akár a borjú patanyomában összegyűlt víz. Az ilyen ember célja a paraṁ padam, azaz Vaikuṇṭha, az a hely, ahol nem létezik anyagi gyötrelem, s nem az a hely, ahol minden lépésnél veszély fenyeget.” (SB 10.14.58) Ezt a folyamatot javasolják most az olyan tekintélyek, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva (svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ), s nekünk követnünk kell, ha túl akarunk lépni a tudatlanságon. Ez nagyon könnyű, de követnünk kell a nagy személyiségek nyomdokait, s akkor sikert érhetünk el.
A mahat-kṛtena szóval kapcsolatban szintén fontos, hogy a nagy bhakták által mutatott út nemcsak számukra van, de mások számára is. Ha valaki megkönnyíti számunkra a dolgokat, az jó lehetőséget biztosít annak is, aki ezt tette, valamint másoknak is, akik ugyanazokat az elveket követik. Az a folyamat, melyet ez a vers javasol a tudatlanság óceánjának átszelése érdekében, nemcsak a bhaktáknak szól, de azoknak az egyszerű embereknek is, akik követik a bhaktákat (mahājano yena gataḥ sa panthāḥ).