HU/SB 10.3.51
51. VERS
- nanda-vrajaṁ śaurir upetya tatra tān
- gopān prasuptān upalabhya nidrayā
- sutaṁ yaśodā-śayane nidhāya tat-
- sutām upādāya punar gṛhān agāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nanda-vrajam—Nanda Mahārāja faluját vagy házát; śauriḥ—Vasudeva; upetya—elérve; tatra—ott; tān—minden lakó; gopān—a tehénpásztorok; prasuptān—mélyen aludtak; upalabhya—megértve; nidrayā—mély álomban; sutam—a fiút (Vasudeva fiát); yaśodā-śayane—az ágyra, ahol Yaśodā anya aludt; nidhāya—helyezte; tat-sutām—leányát; upādāya—felvette; punaḥ—újra; gṛhān—házába; agāt—visszatért.
FORDÍTÁS
Amikor Vasudeva Nanda Mahārāja házához érkezett, látta, hogy a tehénpásztorok mind mélyen alszanak. Így aztán fiát Yaśodā ágyára fektette, aztán felvette Yaśodā leányát, Yogamāyā kiterjedését, s visszatért otthonába, Kaṁsa börtönébe.
MAGYARÁZAT
Vasudeva nagyon jól tudta, hogy amint a leánygyermek megjelenik Kaṁsa börtönében, Kaṁsa azonnal meg fogja ölni őt; de hogy megvédje saját gyermekét, meg kellett ölnie a barátjáét. Nanda Mahārāja a barátja volt, de Vasudeva a saját fia iránti mély szeretetében és ragaszkodásában tudatosan így cselekedett. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy senkit sem lehet hibáztatni, ha saját gyermekét valaki más gyermekének a feláldozásával védelmezi meg. Vasudevát szívtelenséggel sem szabad vádolni, hiszen tetteire Yogamāyā ereje késztette.