HU/SB 10.4.22
22. VERS
- yāvad dhato ’smi hantāsmī-
- ty ātmānaṁ manyate ’sva-dṛk
- tāvat tad-abhimāny ajño
- bādhya-bādhakatām iyāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—amíg; hataḥ asmi—most megölnek (mások); hantā asmi—én vagyok a gyilkosa (másoknak); iti—így; ātmānam—saját önvalót; manyate—tekinti; a-sva-dṛk—aki nem látta magát (a testi életfelfogás sötétsége következtében); tāvat—addig; tat-abhimānī—meggyilkoltnak vagy gyilkosnak tekintve magát; ajñaḥ—egy ostoba ember; bādhya-bādhakatām—az a világi dolog, hogy valaki egy bizonyos felelősség végrehajtására kényszerül; iyāt—folytatódik.
FORDÍTÁS
Testi életfelfogásban az ember nem tesz szert önmegvalósításra, s így sötétségben marad, azt gondolva, hogy „engem megölnek” vagy „megöltem ellenségeimet”. Amíg egy ostoba ember ekképpen az önvalót gyilkosnak vagy elpusztíthatónak hiszi, továbbra is felelős marad azért, hogy eleget tegyen anyagi kötelezettségeinek, s ezért a boldogság és szenvedés formájában visszahatásokban van része.
MAGYARÁZAT
Az Úr kegyéből Kaṁsa őszintén megbánta, hogy fölöslegesen olyan vaiṣṇavákat kínzott, mint Devakī és Vasudeva, s ezzel a tudás transzcendentális síkjára emelkedett. Kaṁsa így szólt: „A tudás szintjén állok, hiszen megértem, hogy egyáltalán nem én vagyok fiaitok gyilkosa, ezért nem vagyok felelős a halálukért. Amíg azt hittem, hogy fiatok meg fog ölni, tudatlanságban voltam, most azonban megszabadultam ettől a tudatlanságtól, melyet a testi életfelfogás okozott.” A Bhagavad-gītā (BG 18.17) kijelenti:
- yasya nāhaṅkṛto bhāvo
- buddhir yasya na lipyate
- hatvāpi sa imā́ lokān
- na hanti na nibadhyate
„Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.” Ezen axiomatikus igazság alapján Kaṁsa azt bizonygatta, hogy nem felelős azért, hogy megölte Devakī és Vasudeva fiait. „Kérlek, próbáljatok meg megbocsátani ezekért a hamis, külsődleges tettekért, és békéljetek meg e tudás birtokában!” — mondta.