HU/SB 1.5.27

Revision as of 22:17, 21 January 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

tasmiṁs tadā labdha-rucer mahā-mate
priyaśravasy askhalitā matir mama
yayāham etat sad-asat sva-māyayā
paśye mayi brahmaṇi kalpitaṁ pare


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmin—így; tadā—akkor; labdha—elért; ruceḥ—íz; mahā-mate—óh, nagy szent; priyaśravasi—az Úrnak; askhalitā matiḥ—töretlen figyelemmel; mama—enyém; yayā—ami által; aham—én; etat—mindez; sat-asat—durva és finom; sva-māyayā—az ember saját tudatlansága; paśye—lát; mayi—bennem; brahmaṇi—a Legfelsőbb; kalpitam—elfogadott; pare—a Transzcendensben.


FORDÍTÁS

Óh, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt, megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlődött bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk.


MAGYARÁZAT

Az anyagi lét tudatlanságát a sötétséghez hasonlítják, az Istenség Személyiségét pedig a Védikus Írások mindegyike a Naphoz hasonlítja. Ahol fény van, ott nem lehet sötétség. Az Úr kedvteléseiről hallani önmagában is transzcendentális társulás az Úrral, mert nincs különbség az Úr és transzcendentális kedvtelései között. A legfőbb világosság eloszlat minden tudatlanságot. Csak tudatlanságában gondolja a feltételekhez kötött lélek tévesen azt, hogy ő és az Úr egyaránt az anyagi természet terméke. Valójában azonban az Istenség Személyisége és az élőlények transzcendentálisak, és semmi közük nincs az anyagi természethez. Amikor eloszlik a sötétség, s az ember teljes mértékben megvalósítja, hogy semmi sem létezik az Istenség Személyisége nélkül, megszűnik a tudatlanság. Mind a durva, mind a finom fizikai test az Istenség Személyiségétől ered, ezért a tudás fénye lehetővé teszi, hogy az ember mindkettőt az Úr szolgálatába állítsa. A durva fizikai testet az Urat szolgáló tettekkel kell lefoglalni (ilyen a vízhordás, a templom tisztán tartása, a hódolatunk felajánlása és így tovább). Az arcanā, a templomi mūrti-imádat folyamatához hozzátartozik, hogy az ember durva fizikai testét az Úr szolgálatába állítja. A magasabb rendű elmével az Úr transzcendentális kedvteléseire kell figyelnünk, elmélkednünk kell azokról, valamint énekelnünk kell az Úr nevét. Minden ilyen cselekedet transzcendentális. Sem a durva, sem a finom érzékeket nem szabad másra használni. A transzcendentális cselekedetek ilyen megvalósítása csak az odaadó szolgálatban eltöltött sok-sok tanulóév után lehetséges, azonban az Istenség Személyisége iránti szeretet    —    ahogyan Nārada Muniban is kialakult a hallás révén    —,    rendkívüli hatást eredményez.