HU/SB 1.5.1
1. VERS
- sūta uvāca
- atha taṁ sukham āsīna
- upāsīnaṁ bṛhac-chravāḥ
- devarṣiḥ prāha viprarṣiṁ
- vīṇā-pāṇiḥ smayann iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ— Sūta; uvāca — mondta; atha — ezért; tam — őt; sukham āsīnaḥ — kényelmesen leült; upāsīnam — a közelében ülőnek; bṛhat-śravāḥ — nagy tiszteletnek örvendő; devarṣiḥ — a nagy ṛṣi az istenek között; prāha — mondta; viprarṣim — a ṛṣinek a brāhmaṇák között; vīṇā-pāṇiḥ — az, aki vīṇāt tart kezében; smayan iva — láthatóan mosolygott.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī szólt: Az istenek bölcse [Nārada] kényelmesen leült, és szemmel láthatóan mosolyogva így szólt a brāhmaṇák bölcséhez [Vedavyāsához].
MAGYARÁZAT
Nārada mosolygott, mert jól ismerte a nagy bölcset, Vyāsadevát, és tudta, miért bánatos. Ahogy azt majd lépésről lépésre elmagyarázza, Vyāsadeva csalódottságának oka az volt, hogy hiányosan mutatta be az odaadó szolgálat tudományát. Nārada tudta, mi az, ami hiányzik, s ezt Vyāsa viselkedése is megerősítette.