HU/SB 1.12.3

Revision as of 17:05, 24 January 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

tad idaṁ śrotum icchāmo
gadituṁ yadi manyase
brūhi naḥ śraddadhānānāṁ
yasya jñānam adāc chukaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat—minden; idam—ezt; śrotum—hallani; icchāmaḥ—mindannyian akarják; gaditum—elbeszélni; yadi—ha; manyase—gondolod; brūhi—kérlek, beszélj; naḥ—mi; śraddadhānānām—akik nagyon tiszteletteljesek vagyunk; yasya—akié; jñānam—transzcendentális tudást; adāt—átadott; śukaḥ—Śrī Śukadeva Gosvāmī.


FORDÍTÁS

Mindannyian nagy tisztelettel szeretnénk hallani róla [Parīkṣit Mahārājáról], akinek Śukadeva Gosvāmī adta át a transzcendentális tudást. Kérlek, beszélj erről!


MAGYARÁZAT

Śukadeva Gosvāmī átadta a transzcendentális tudást Parīkṣit Mahārājának élete utolsó hét napja alatt, Parīkṣit Mahārāja pedig lelkes tanítványként illendően hallgatta. A Śrīmad-Bhāgavatam megfelelő hallgatásának és elbeszélésének eredményében a hallgató és az elbeszélő egyaránt osztozott, s mindketten áldásában részesültek. Az Úr odaadó szolgálatának a Bhāgavatamban előírt kilenc transzcendentális módszere közül mindegyik vagy akár csak néhány, sőt egyetlen egy is egyformán eredményes, ha helyesen végzik. Parīkṣit Mahārāja és Śukadeva Gosvāmī az első két fontos folyamatot követték nagyon komolyan: az elbeszélés és a hallgatás folyamatát, s így mindketten sikert értek el dicséretes törekvésükben. A transzcendentális megvalósításhoz kizárólag ilyen komoly hallgatás és elbeszélés révén juthatunk. Van a lelki tanítómestereknek és tanítványoknak egy fajtája, akik nagyon népszerűek ebben a Kali-korban. Azt mondják, hogy a mester lelki erőt juttat a tanítványba elektromos áram segítségével, amely a mestertől származik, s a tanítvány érezni kezdi a sokkot. Elveszti eszméletét, a mester pedig sírni kezd, mert úgynevezett lelki erőforrásainak raktára kimerült. Ilyen csaló népszerűsítés folyik ebben a korban, és a szerencsétlen, egyszerű emberek mind az áldozatául esnek. Ilyen meséket Śukadeva Gosvāmī és nagyszerű tanítványa, Parīkṣit Mahārāja kapcsolatában nem találunk. A bölcs odaadással beszélte el a Śrīmad-Bhāgavatamot, a nagy király pedig figyelmesen hallgatta őt. A király semmiféle sokkot nem érzett, amely a mestere létrehozta elektromos áramtól származott volna, s eszméletét sem veszítette el, miközben mestere tanította. Az embernek nem szabad tehát áldozatul esnie a minden hitelt nélkülöző propagandának, amelyet a védikus tudomány néhány csaló képviselője hirdet. Naimiṣāraṇya bölcsei nagy tisztelettel hallgatták a Parīkṣit Mahārājáról szóló elbeszélést, mert a király a lelkes hallgatás folyamata által részesült tudásban Śukadeva Gosvāmītól. A hiteles lelki tanítómester lelkes hallgatása az egyetlen eszköz arra, hogy transzcendentális tudásra tegyünk szert, s nincs szükség orvosi beavatkozásra vagy okkult miszticizmusra ahhoz, hogy csodás eredményeket érjünk el. A folyamat egyszerű, ám csakis az őszinték érhetik el a kívánt eredményt.