HU/SB 1.11.10
10. VERS
- kathaṁ vayaṁ nātha ciroṣite tvayi
- prasanna-dṛṣṭyākhila-tāpa-śoṣaṇaṁ
- jīvema te sundara-hāsa-śobhitam
- apaśyamānā vadanaṁ manoharam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti codīritā vācaḥ<~><~>prajānāṁ bhakta-vatsalaḥ śṛṇvāno ’nugrahaṁ dṛṣṭyā<~><~>vitanvan prāviśat puram @word by word = <~><~>katham—hogyan; vayam—mi; nātha—óh, Urunk; ciroṣite—szinte mindig távol vagy; tvayi—Általad; prasanna—elégedettség; dṛṣṭyā—pillantással; akhila—univerzális; tāpa—gyötrelmek; śoṣaṇam—legyőzni; jīvema—képes lesz élni; te—Tiéd; sundara—gyönyörű; hāsa—mosolygó; śobhitam—díszes; apaśyamānāḥ—látása nélkül; vadanam—arc; manoharam—vonzó; iti—így; ca—és; udīritāḥ—beszél; vācaḥ—szavak; prajānām—a lakóké; bhakta-vatsalaḥ—kedves a bhaktákhoz; śṛṇvānaḥ—így hallgatta; anugraham—kedvesség; dṛṣṭyā—pillantással; vitanvan—szétoszt; prāviśat—belépett; puram—Dvārakāpurī.
FORDÍTÁS
Óh, mester! Ha mindig távol vagy, sohasem láthatjuk vonzó arcodat, melynek mosolya véget vet minden szenvedésünknek. Hogyan létezhetnénk jelenléted nélkül? Szavaik hallatán az Úr, aki nagyon kedves alattvalóihoz és a bhaktákhoz, Dvārakā városába vonult, s transzcendentális pillantását rájuk vetve fogadta üdvözlésüket.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa olyan vonzó, hogy aki egyszer vonzódni kezd Hozzá, az többé nem tudja elviselni a távollétét. S hogy miért? Mert örök kapcsolat fűz Hozzá bennünket, ahogy a napsugarak is örökké kapcsolatban állnak a napkoronggal. A napsugarak a nap molekuláris részei, így elválaszthatatlanok a naptól. Az, hogy a felhő elválasztja őket egymástól, ideiglenes és természetellenes elkülönülés. Amint a felhő eltűnik, a napsugarak újra megmutatják természetes ragyogásukat a nap jelenlétében. Ehhez hasonlóan az élőlényeket — akik az egész lélek molekuláris részei — māyā, az illuzórikus energia mesterségesen befedi és elválasztja az Úrtól. Ezt az illuzórikus energiát, vagyis māyā függönyét el kell távolítani. Amikor ez megtörténik, az élőlény szemtől szemben láthatja az Urat, és minden nyomorúságának egyszeriben végeszakad. Mindannyian meg akarjuk szüntetni az élet szenvedéseit, ám azt nem tudjuk, hogyan. A megoldás itt van — csak tőlünk függ, hogy elfogadjuk-e vagy sem.