HU/SB 1.11.12

Revision as of 17:20, 24 January 2019 by TamasR (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


12. VERS

sarvartu-sarva-vibhava-
puṇya-vṛkṣa-latāśramaiḥ
udyānopavanārāmair
vṛta-padmākara-śriyam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sarva—mind; ṛtu—évszakok; sarva—mind; vibhava—fenség; puṇya—jámbor; vṛkṣa—fák; latā—növények; āśramaiḥ—remetelakokkal; udyāna—gyümölcsösök; upavana—virágoskertek; ārāmaiḥ—örömkertek és gyönyörű parkok; vṛta—körülvéve; padma-ākara—a lótuszok születési helye, azaz csodálatos tavak; śriyam—növeli a szépségét.


FORDÍTÁS

Dvārakāpurī városát az évszakok teljes pompája ékesítette. Remetelakok, gyümölcsösök, virágoskertek, parkok díszítették, s tavak, melyeken mindenütt lótuszvirágok nyíltak.


MAGYARÁZAT

Az emberi civilizáció tökéletességét elérni úgy lehetséges, ha a természet ajándékait arra használjuk, amire valók. Ahogy azt itt gazdagságának leírásában olvashatjuk, Dvārakāt virágoskertek és gyümölcsösök, tavak és nyíló lótuszok vették körül. Nincsen szó vágóhidak támogatta üzemekről és gyárakról, amelyek manapság elengedhetetlenül hozzátartoznak a modern világvároshoz. Még mindig, a mai, civilizált ember szívében is megvan a hajlandóság arra, hogy a természet ajándékait használja. Manapság a társadalom vezetői saját otthonuknak természetes, gyönyörű kertek és tavak övezte helyet választanak, ám hagyják, hogy az egyszerű ember a zsúfolt, parkok és kertek nélküli környezetben éljen. Itt azonban Dvārakā városáról egészen más leírást találunk. Láthatjuk, hogy az egész dhāmát, lakóterületet kertek és parkok övezték, valamint tavak, amelyeken lótuszvirágok nőttek. Láthatjuk, hogy az emberek mind a természet ajándékaira támaszkodtak, a gyümölcsökre, a virágokra, s nem voltak ipari vállalkozások, amelyek hatására piszkos kunyhók és nyomornegyedek nőnek ki a földből, lakóhelyek gyanánt. A civilizáció fejlődését nem abból kell lemérni, mennyire szaporodnak el az üzemek és a gyárak, hogy elpusztítsák az ember finomabb ösztöneit, hanem abból, mennyire fejleszti ki hatékony, lelki ösztöneit, s milyen lehetőséget ad arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. A gyárak és az üzemek fejlesztését ugra-karmának, szörnyű cselekedetnek hívják. Az ilyen tettek pusztítják el az ember és az emberi társadalom finomabb érzéseit, hogy démonok börtönét hozza belőle létre.

A vers a jámbor fákról is említést tesz, amelyek évszakonként virágokat és gyümölcsöket hoznak. A nem jámbor fák csak hasznavehetetlen dzsungelt alkotnak, és csupán tüzelőanyagnak lehet őket felhasználni. A modern civilizációban ilyen fákat ültetnek az utak mentén. Az emberi energiát helyesen arra kellene használni, hogy kifejlesszük finomabb érzékeinket a lelki megértés érdekében, amely megoldással szolgál az élet kérdéseit illetően. A gyümölcsök, a virágok, a gyönyörű kertek, a parkok és a tavak a lótuszvirágok között játszadozó kacsákkal és hattyúkkal, a tehenek, amelyek elegendő tejet és vajat adnak, elengedhetetlen tényezők az emberi test finomabb szöveteinek kifejlesztésében. Ezzel ellentétben a bányák, az üzemek, a gyárak börtönei csupán démonikus hajlamokat alakítanak ki az ott dolgozókban. A tőkések a munkások kárára virágoznak, éppen ezért számtalan összeütközés van közöttük. Dvārakā-dhāma leírásából az ideális emberi civilizációt ismerhetjük meg.