HU/SB 1.8.10
10. VERS
- abhidravati mām īśa
- śaras taptāyaso vibho
- kāmaṁ dahatu māṁ nātha
- mā me garbho nipātyatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhidravati—felé jőve; mām—engem; īśa—óh, Uram; śaraḥ—a nyíl; tapta—tüzes; ayasaḥ—vas; vibho—óh, hatalmas; kāmam—kíván; dahatu—hadd égessen; mām—engem; nātha—óh, védelmező; mā—ne; me—enyém; garbhaḥ—magzat; nipātyatām—elpusztítva.
FORDÍTÁS
Óh, Uram, óh, Mindenható, egy tüzes vasnyíl közeledik sebesen felém! Uram, égessen el engem, ha úgy akarod, de kérlek, ne hagyd, hogy elégesse és elpusztítsa magzatomat! Kérlek, Uram, légy kegyes és tedd meg ezt nekem!
MAGYARÁZAT
Ez az eset Abhimanyu, Uttarā férjének halála után történt. Abhimanyu özvegyének, Uttarānak követnie kellett volna férjét, de mivel gyermeket várt, s méhében Parīkṣit Mahārāját, az Úr nagy bhaktáját hordta, felelős volt a biztonságáért. Egy gyermek anyjára nagy felelősség hárul a gyermek védelmezésében, ezért Uttarā nem szégyellte ezt nyíltan kimondani az Úr Kṛṣṇa előtt. Uttarā egy nagyszerű király leánya, egy nagy hős felesége és egy csodálatos bhakta tanítványa volt, és később egy kiváló király anyja lett. Minden tekintetben szerencsés volt tehát.