HU/SB 1.14.2

Revision as of 11:07, 28 January 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

vyatītāḥ katicin māsās
tadā nāyāt tato ’rjunaḥ
dadarśa ghora-rūpāṇi
nimittāni kurūdvahaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vyatītāḥ—miután eltelt; katicit—néhány; māsāḥ—hónap; tadā—akkor; na āyāt—nem tért vissza; tataḥ—onnan; arjunaḥ—Arjuna; dadarśa—észrevett; ghora—félelmetes; rūpāṇi—jelenségek; nimittāni—különböző okok; kuru-udvahaḥ—Yudhiṣṭhira Mahārāja.


FORDÍTÁS

Teltek a hónapok, és Arjuna nem tért vissza. Yudhiṣṭhira Mahārāja ekkor baljós jelekre lett figyelmes, amelyek már magukban félelmetesek voltak.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ad infinitum, azaz hatalmasabb a leghatalmasabb napnál, amelyet képesek vagyunk felfogni. Az Úr millió és millió napot teremt és semmisít meg egyetlen lélegzetvétele alatt. Az anyagi világban a napot tekintik minden termékenység és minden anyagi energia forrásának, s egyedül a napnak köszönhető az is, hogy életünkhöz minden megvan, ami szükséges. Ezért hát amikor az Úr személyesen itt volt a földön, békénk és gazdagságunk minden feltétele, különösen pedig a vallás és a tudás teljességében jelen volt, az Úr jelenlétének köszönhetően, ahogyan a teljes fény árad szét a ragyogó nap jelenlétében. Yudhiṣṭhira Mahārāja némi zavarra figyelt föl királyságában, és ezért aggódni kezdett Arjuna miatt, aki oly hosszú ideje távol volt már; s nem érkezett hír Dvārakāról sem. Yudhiṣṭhira Mahārāja az Úr Kṛṣṇa eltávozására gyanakodott, másképp nem mutatkozhattak volna a félelmetes ómenek.