HU/SB 1.19.2
2. VERS
- dhruvaṁ tato me kṛta-deva-helanād
- duratyayaṁ vyasanaṁ nāti-dīrghāt
- tad astu kāmaṁ hy agha-niṣkṛtāya me
- yathā na kuryāṁ punar evam addhā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhruvam—kétségtelen és biztos; tataḥ—ezért; me—enyém; kṛta-deva-helanāt—mivel nem engedelmeskedik az Úr parancsainak; duratyayam—nagyon nehéz; vyasanam—szerencsétlenség; na—nem; ati—nagyon; dīrghāt—távol; tat—az; astu—legyen; kāmam—fenntartás nélküli vágy; hi—bizonyára; agha—bűnök; niṣkṛtāya—hogy megszabaduljon; me—enyém; yathā—úgy; na—soha; kuryām—fogom tenni; punaḥ—újra; evam—ahogy tettem; addhā—közvetlenül.
FORDÍTÁS
[Parīkṣit király ekképpen gondolkodott:] Nem követtem a Legfelsőbb Úr utasításait, s emiatt biztosan megpróbáltatásra kell számítanom, amely hatalmába kerít hamarosan. Azt szeretném, ha ez a szerencsétlenség most érne, mert így megszabadulhatnék bűnömtől, és nem követném el újra ezt a sértést.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr előírja, hogy a brāhmaṇák és a tehenek számára minden védelmet biztosítani kell. Az Úr Maga is a brāhmaṇák és a tehenek jótevője (go-brāhmaṇa-hitāya ca). Parīkṣit Mahārāja tudta ezt. Arra a következtetésre jutott, hogy aki egy ilyen hatalmas brāhmaṇát megsért, azt az Úr törvényei biztosan büntetéssel sújtják, így számított rá, hogy hamarosan nehézségekkel kell szembenéznie. Arra vágyott hát, hogy ez a közelgő szerencsétlenség őt érje, és ne a családját. Az ember bűnös tettei hatással vannak családjának minden tagjára, ezért Parīkṣit Mahārāja azt szerette volna, hogy a szerencsétlenség egyedül rá szakadjon. Az, hogy szenved, visszatartaná őt a jövőben a bűnöktől, ugyanakkor semlegesítené az elkövetett bűnt, s leszármazottjai nem szenvednének. Így gondolkodik egy bhakta, aki felelősséget érez mások iránt. Ha a bhakta odaadó szolgálatot végez az Úrnak, családjának tagjai ennek eredményéből is részesülnek. Prahlāda Mahārāja odaadó szolgálatával mentette meg démon apját. Egy bhakta-fiú a családban az Úr legnagyobb áldása és kegye.