HU/SB 1.1.10

Revision as of 15:18, 1 February 2019 by PeterL (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


10. VERS

prāyeṇālpāyuṣaḥ sabhya
kalāv asmin yuge janāḥ
mandāḥ sumanda-matayo
manda-bhāgyā hy upadrutāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prāyeṇa—majdnem mindig; alpa—csekély; āyuṣaḥ—az élet hossza; sabhya—egy művelt réteg tagja; kalau—Kali (a nézeteltérések) e korszakában; asmin—itt; yuge—kor; janāḥ—az emberek; mandāḥ—lusta; sumanda-matayaḥ—félrevezetett; manda-bhāgyāḥ—szerencsétlen; hi—és mindenekfölött; upadrutāḥ—zavart.


FORDÍTÁS

Óh, bölcs! Kali vaskorszakában az emberek rövid életűek. Örökké civakodnak, lusták, félrevezetettek, szerencsétlenek, s legfőképpen mindig zavarodottak.


MAGYARÁZAT

Az Úr bhaktái mindig az emberiség lelki fejlődését kívánják. Amikor Naimiṣāraṇya szentjei elemezték a Kali-kor emberének helyzetét, előre látták, hogy az emberek rövid életűek lesznek. A Kali-yugában az élet hossza nem annyira a táplálék hiánya, mint inkább a szabályokkal ellenkező szokások miatt rövidült le. Szabályokhoz kötött szokásokkal, egyszerű étkezéssel bárki fenn tudja tartani az egészségét. A túl sok evés, a túlzott érzékkielégítés, a nagymértékű függés mások kegyétől, valamint a természetellenes életvezetés elszívják az ember energiáját, életerejét. Ezért rövidül meg az élete.

Ebben a korban az emberek emellett rendkívül lusták, nem csupán anyagi szempontból, de az önmegvalósítás terén is. Az emberi élet célja az önmegvalósítás. Az embernek rá kell ébrednie, kicsoda ő, mi a világ és mi a legfőbb igazság. Az emberi élet az a lehetőség, amellyel az élőlény véget vethet minden nyomorúságnak, mely az anyagi létezésért vívott könyörtelen harc eredménye, s visszatérhet Istenhez, örök otthonába. A rossz oktatási rendszernek köszönhetően azonban az emberek nem is vágynak az önmegvalósításra. Még ha megismerkednek vele, akkor is félrevezetett tanítóknak esnek áldozatul.

Ebben a korban az emberek nemcsak a legkülönfélébb politikai meggyőződések és pártok áldozatai, hanem az érzékkielégítés érdekében a szórakozás számtalan vállfajának    —    mozi, sport, szerencsejáték, klubok, világi könyvtárak, rossz társaság, dohányzás, ivás, csalás, lopás, veszekedés stb.    —    is prédául esnek. Elméjük mindig háborog, s a tengernyi kötelezettségnek köszönhetően örökké aggodalommal teli. Ebben a korban gátlástalan emberek hada találja ki saját vallásos hitét, amely egyetlen kinyilatkoztatott szentírásra sem támaszkodik, s azok az emberek, akik az érzékkielégítés rabjai, nagyon gyakran vonzódnak ezekhez a szervezetekhez. Emiatt a vallás köntösében oly sok bűnös cselekedetet hajtanak végre, hogy az emberek nem találnak békét elméjüknek, egészséget a testüknek. A tanítványok (brahmacārīk) közösségét nem tartják el, a házasok nem követik a gṛhastha-āśrama szabályait. Ebből adódóan az úgynevezett vānaprasthák és sannyāsīk, akik az ilyen gṛhastha-āśramákból kerülnek ki, könnyen letérnek a helyes útról. A Kali-yugában az egész atmoszférát a hitetlenség hatja át. Az embereket már nem érdeklik a lelki értékek, a civilizáció alapelve most az anyagi érzékkielégítés. A materialista civilizáció fenntartása érdekében az ember bonyolult nemzeteket és közösségeket hozott létre, s e csoportok között a valódi és hidegháborúk miatt általános feszültség uralkodik. Az emberi társadalom jelenlegi eltorzult értékrendszere miatt rendkívül nehéz a lelki színvonal felemelése. Naimiṣāraṇya szentjei ezért azt szeretnék, ha minden elesett lelket felszabadíthatnának kötelékei aló. Most Śrīla Sūta Gosvāmītól tudakozódnak a gyógyír felől.