HU/SB 1.18.31
31. VERS
- eṣa kiṁ nibhṛtāśeṣa-
- karaṇo mīlitekṣaṇaḥ
- mṛṣā-samādhir āhosvit
- kiṁ nu syāt kṣatra-bandhubhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez; kim—vajon; nibhṛta-aśeṣa—meditatív hangulat; karaṇaḥ—érzékek; mīlita—csukott; īkṣaṇaḥ—szemek; mṛṣā—hamis; samādhiḥ—transz; āho—marad; svit—ha így van; kim—vajon; nu—de; syāt—lehet; kṣatra-bandhubhiḥ—az alacsonyabb rangú kṣatṛiya által.
FORDÍTÁS
Hazafelé tartva azt kezdte fontolgatni magában, hogy a bölcs valóban meditációba merült-e érzékeit koncentrálva és a szemét behunyva, vagy csupán úgy tett, mintha transzban lenne, hogy ne kelljen üdvözölnie az alacsonyabb rangú kṣatriyát.
MAGYARÁZAT
A király az Úr bhaktája volt, ezért nem tartotta helyesnek saját tettét. Azon kezdett hát tűnődni, hogy a bölcs vajon valóban transzban volt-e, vagy csak úgy tett, hogy ne kelljen fogadnia a királyt, aki kṣatriya volt, és emiatt alacsonyabb rangú. Egy jó lélekben azon nyomban felébred a megbánás, amint valami rosszat elkövet. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura és Śrīla Jīva Gosvāmī úgy vélik, hogy a király tettének oka nem múltban elkövetett bűne volt. Mindezt az Úr rendezte így, hogy hazahívja a királyt, vissza Istenhez.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī szerint mindez az Úr terve volt, és az Úr akaratából alakult ki ez a válságos helyzet is. A terv az volt, hogy látszólagos hibájáért a királyt egy tapasztalatlan brāhmaṇa fiú megátkozza, akit Kali hatása fertőzött meg, hogy így a király örökre elhagyja a családi tűzhelyet és otthonát. Kapcsolata Śrīla Śukadeva Gosvāmīval lehetővé teszi majd a nagyszerű Śrīmad-Bhāgavatam bemutatását, amelyet az Úr könyv-inkarnációjának tartanak. Az Úrnak e könyv-inkarnációja számtalan lenyűgöző tudnivalót rejt az Úr transzcendentális kedvteléseiről, például rāsa-līlājáról Vrajabhūmī lelki tehénpásztorlányaival. Az Úr e sajátságos kedvtelésének különleges jelentősége van, mert bárki, aki ezt helyesen ismeri meg, kétségkívül eltávolodik az anyagi szexuális vágytól, és az Úr fenséges odaadó szolgálatának útjára lép. A tiszta bhakta megpróbáltatásai az anyagi világban azt a célt szolgálják, hogy a bhaktát még magasabb transzcendentális síkra emeljék. Azzal, hogy Arjunának és a Pāṇḍaváknak unokatestvéreik összeesküvése következtében megannyi akadállyal kellett megküzdeniük, az Úr a kurukṣetrai csata előzményeit teremtette meg, azért, hogy megnyilvánulhasson az Úr hang-képviselője, a Bhagavad-gītā Parīkṣit királyt nehéz helyzetbe hozva az Úr akarata megteremtette a Śrīmad-Bhāgavatam inkarnációját. A kínzó éhség és szomjúság csupán színjáték volt, hiszen a király már anyja méhében is sok mindenen keresztülment. Még Aśvatthāmā fegyvere, a brahmāstra sugárzó hősége sem zavarta meg. Hogy a király szenvedett, példátlan eset volt. Az olyan bhakták, mint Parīkṣit Mahārāja, elég erősek ahhoz, hogy elviseljék az efféle nehézségeket az Úr akaratából, és soha nem lehet megzavarni őket. Ez a helyzet ebben az esetben teljes mértékben az Úr terve volt.