HU/SB 1.19.17
17. VERS
- iti sma rājādhyavasāya-yuktaḥ
- prācīna-mūleṣu kuśeṣu dhīraḥ
- udaṅ-mukho dakṣiṇa-kūla āste
- samudra-patnyāḥ sva-suta-nyasta-bhāraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; sma—mint a múltban; rājā—a király; adhyavasāya—kitartás; yuktaḥ—elfoglalva; prācīna—keleti; mūleṣu—gyökerével; kuśeṣu—kuśa szénából készített ülőhely; dhīraḥ—önfegyelmezett; udaṅ-mukhaḥ—arccal észak felé; dakṣiṇa—a déli; kūle—parton; āste—elhelyezkedett; samudra—a tenger; patnyāḥ—a felesége (a Gangesz); sva—saját; suta—fia; nyasta—átadta; bhāraḥ—az uralkodás feladata.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja önmaga fölött tökéletesen uralkodva ült le egy szalmából készített ülésre, úgy, hogy a szalma gyökerei kelet felé mutattak, az ülés a Gangesz déli partján állt, ő maga pedig arccal észak felé fordult. Birodalmának irányítását már előzőleg fiára bízta.
MAGYARÁZAT
A Gangesz folyót a tenger feleségeként ünneplik. A kuśa szalmából készült ülést szentnek tartják, hogyha a füvet gyökerével együtt veszik ki a földből. Ha ez a gyökér kelet felé néz, akkor azt kedvezőnek tekintik. Arccal észak felé fordulni még kedvezőbb a lelki siker elérése érdekében. Parīkṣit Mahārāja, mielőtt elhagyta otthonát, az uralkodás feladatát fiának adta át. Így aztán minden körülmény kedvezően alakult számára.