HU/SB 1.19.18
18. VERS
- evaṁ ca tasmin nara-deva-deve
- prāyopaviṣṭe divi deva-saṅghāḥ
- praśasya bhūmau vyakiran prasūnair
- mudā muhur dundubhayaś ca neduḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; ca—és; tasmin—abban; nara-deva-deve—a királyénak; prāya-upaviṣṭe—a haláláig böjtölve; divi—az égben; deva—félistenek; saṅghāḥ—mindannyiuk; praśasya—dicsérve a tettet; bhūmau—a földön; vyakiran—elszórt; prasūnaiḥ—virágokkal; mudā—örömmel; muhuḥ—szünet nélkül; dundubhayaḥ—égi dobok; ca—szintén; neduḥ—ütve.
FORDÍTÁS
A király, Parīkṣit Mahārāja leült hát, hogy haláláig böjtöljön. A mennyei bolygók minden félistene az ő tetteit magasztalta, s örömükben szakadatlanul virággal öntözték a földet, mennyei dobjaikon játszva.
MAGYARÁZAT
A bolygók közötti kommunikáció egészen Parīkṣit Mahārāja idejéig létezett, és annak a híre, hogy Parīkṣit Mahārāja haláláig koplalni fog, hogy elérje a felszabadulást, eljutott az égben a mennyei bolygókra is, ahol a rendkívül intelligens félistenek élnek. A félistenek fényűzőbben élnek, mint az emberek, de mindannyian engedelmeskednek a Legfelsőbb Úr utasításának. A mennyei bolygókon senki sem ateista, azaz senki sem hitetlen, így aztán örökké az Úr földi bhaktáit dicsőítik. Így volt ez Parīkṣit Mahārāja esetében is, és a félisteneket rendkívüli öröm töltötte el. Tiszteletük jeléül virágesőt szórtak a földre, mennyei dobjaikat megszólaltatva. A félistenek mindig örülnek, ha azt látják, hogy valaki visszatér Istenhez. Mindig elégedettek az Úr bhaktájával, olyannyira, hogy félisteni hatalmuk révén még segíthetik is őt, minden tekintetben, tetteikkel pedig kivívják az Úr elégedettségét. Az Urat, a félisteneket és az Úr földi bhaktáit a teljes együttműködés láthatatlan szála köti össze.