HU/SB 1.19.24
24. VERS
- tataś ca vaḥ pṛcchyam imaṁ vipṛcche
- viśrabhya viprā iti kṛtyatāyām
- sarvātmanā mriyamāṇaiś ca kṛtyaṁ
- śuddhaṁ ca tatrāmṛśatābhiyuktāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—mint ilyen; ca—és; vaḥ—nektek; pṛcchyam—amit meg kell kérdezni; imam—ezt; vipṛcche—könyörögve kérlek titeket; viśrabhya—bizalomra méltó; viprāḥ—brāhmaṇák; iti—így; kṛtyatāyām—minden kötelesség közül; sarva-ātmanā—mindenki által; mriyamāṇaiḥ—különösen azok, akik meghalni készülnek; ca—és; kṛtyam—engedelmes; śuddham—tökéletesen helyes; ca—és; tatra—ott; āmṛśata—teljes megfontolással; abhiyuktāḥ—éppen megfelelő.
FORDÍTÁS
Óh, igaz brāhmaṇák! Azonnali kötelességemről kérdezlek most benneteket. Kérlek, kellő megfontolás után mondjátok el, mi minden ember tiszta kötelessége, amelyet minden körülmények között el kell végeznie, és legfőképpen mi azoknak a feladata, akik meghalni készülnek!
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a király két kérdést tesz fel a tanult bölcseknek. Az első kérdés az, mi a kötelessége az embernek minden körülmények között, a második kérdés pedig az, hogy mi a sajátságos kötelessége annak, aki hamarosan meg fog halni. A kettő közül a meghalni készülő emberre vonatkozó kérdés a fontosabb, hiszen mindenki haldoklik, s akár rövid időn belül, akár száz év múlva, de meg fog halni. Az élet hossza jelentéktelen, s a haldokló ember kötelessége nagyon fontos. Parīkṣit Mahārāja ezt a két kérdést tette fel Śukadeva Gosvāmīnak is megérkezésekor, és valójában az egész Śrīmad-Bhāgavatam, a Második Énektől kezdve egészen az utolsó, Tizenkettedik Énekig ezzel a két kérdéssel foglalkozik. A végkövetkeztetés az — ahogyan azt az Úr Maga is megerősíti a Bhagavad-gītā utolsó mondataiban —, hogy életünk örök kötelességét illetően az Úr Śrī Kṛṣṇa odaadó szolgálata a végső cél. Parīkṣit Mahārāja tudta ezt, de azt akarta, hogy az összegyűlt nagy bölcsek ezt egyhangúlag megerősítsék, s ő kétségek nélkül folytathassa kötelességének végzését, melyet a bölcsek jóváhagytak. Parīkṣit Mahārāja kihangsúlyozta a śuddha szót: tökéletesen helyes. A különböző filozófusok számtalan folyamatot ajánlanak a transzcendentális megvalósításra, az önmegvalósításra. Ezek közül néhány elsőrangú, néhány pedig másod- vagy harmadrangú módszer. A legkiválóbb módszer megköveteli, hogy az ember mondjon le minden más folyamatról és hódoljon meg az Úr lótuszlábánál, s ezzel megmenekül minden bűntől és azok minden visszahatásától.