HU/SB 1.19.26
26. VERS
- taṁ dvyaṣṭa-varṣaṁ su-kumāra-pāda-
- karoru-bāhv-aṁsa-kapola-gātram
- cārv-āyatākṣonnasa-tulya-karṇa-
- subhrv-ānanaṁ kambu-sujāta-kaṇṭham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—ő; dvi-aṣṭa—tizenhat; varṣam—év; su-kumāra—finom; pāda—lábak; kara—kezek; ūru—combok; bāhu—karok; aṁsa—vállak; kapola—homlok; gātram—test; cāru—gyönyörű; āyata—széles; akṣa—szemek; unnasa—nemes orr; tulya—hasonló; karṇa—fülek; subhru—szép szemöldök; ānanam—arc; kambu—kagylókürt; sujāta—szépen felépített; kaṇṭham—nyak.
FORDÍTÁS
Vyāsadeva fia csupán tizenhat éves volt. Lába, keze, combja, karja, válla, homloka és testének többi része finom vonásaival tűnt fel. Szeme csodálatosan nagy volt, orra és füle nemesen ívelt. Arca rendkívül vonzónak tűnt, gyönyörű formájú nyaka pedig olyan szépséges volt, akár egy kagylókürt.
MAGYARÁZAT
Egy tiszteletre méltó személyiség jellemzését lábánál kell kezdeni, és Śukadeva Gosvāmī esetében most ugyanezt a tiszteletben tartott módszert figyelhetjük meg. Csupán tizenhat éves volt. Egy embert az eredményeiért tisztelnek, nem pedig koráért. Csak tapasztalataink alapján lehetünk idősebbek, nem pedig korunk által. Śrī Śukadeva Gosvāmī, ahogyan e vers Vyāsadeva fiaként jellemzi, tudása alapján tapasztaltabb volt minden jelenlévő bölcsnél, noha még csak tizenhat éves volt.