HU/SB 3.8.4
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
4. VERS
- svam eva dhiṣṇyaṁ bahu mānayantaṁ
- yad vāsudevābhidham āmananti
- pratyag-dhṛtākṣāmbuja-kośam īṣad
- unmīlayantaṁ vibudhodayāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
svam–Ő maga; eva–így; dhiṣṇyam–helyzetben; bahu–nagyon; mānayantam–nagyra becsült; yat–amely; vāsudeva–az Úr Vāsudeva; abhidham–névvel; āmananti–elismert; pratyak-dhṛta-akṣa–a befelé tekintő szemek; ambuja-kośam–lótuszhoz hasonlatos szem; īṣat–kissé; anmīlayantam–nyitva; vibudha–a nagy tudású bölcseknek; udayāya–a fejlődés érdekében.
FORDÍTÁS
Akkoriban az Úr Saṅkarṣaṇa a Legfelsőbb Úron meditált – akit a műveltek az Úr Vāsudevaként tisztelnek –, ám a nagy tudású bölcsek fejlődése érdekében kissé kinyitotta lótuszhoz hasonló szemeit, s beszélni kezdett.