HU/SB 3.8.4


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


4. VERS

svam eva dhiṣṇyaṁ bahu mānayantaṁ
yad vāsudevābhidham āmananti
pratyag-dhṛtākṣāmbuja-kośam īṣad
unmīlayantaṁ vibudhodayāya


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

svam–Ő maga; eva–így; dhiṣṇyam–helyzetben; bahu–nagyon; mānayantam–nagyra becsült; yat–amely; vāsudeva–az Úr Vāsudeva; abhidham–névvel; āmananti–elismert; pratyak-dhṛta-akṣa–a befelé tekintő szemek; ambuja-kośam–lótuszhoz hasonlatos szem; īṣat–kissé; anmīlayantam–nyitva; vibudha–a nagy tudású bölcseknek; udayāya–a fejlődés érdekében.


FORDÍTÁS

Az Úr Saṅkarṣaṇa éppen a Legfelsőbb Úron meditált    –   akit a műveltek az Úr Vāsudevaként tisztelnek    –, de a nagy tudású bölcsek fejlődése érdekében kissé kinyitotta lótuszhoz hasonlatos szemeit, s beszélni kezdett.