HU/SB 2.10.22
22. VERS
- bodhyamānasya ṛṣibhir
- ātmanas taj jighṛkṣataḥ
- karṇau ca nirabhidyetāṁ
- diśaḥ śrotraṁ guṇa-grahaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bodhyamānasya—arra vágyott, hogy megértse; ṛṣibhiḥ—a hiteles szaktekintélyek által; ātmanaḥ—a Legfelsőbb Lényről; tat—az; jighṛkṣataḥ—amikor arra vágyott, hogy elkezdje; karṇau—a fülek; ca—is; nirabhidyetām—megnyilvánultak; diśaḥ—az irány vagy a levegő istensége; śrotram—a hallás képessége; guṇa-grahaḥ—és a hallás tárgyai.
FORDÍTÁS
Amint a nagy bölcsekben kialakult a vágy a tudásra, megnyilvánultak a fülek, a hallóképesség, a hallás irányító istensége és a hallás tárgyai. A nagy bölcsek az Önvalóról akartak hallani.
MAGYARÁZAT
Ahogy a Bhagavad-gītā mondja, a tudás gyarapításával az embernek az legyen a célja, hogy megismerje a Legfelsőbb Urat, minden létező summum bonumát. A tudás nem csak a természet törvényeinek vagy a fizika tudományának ismeretét jelenti, amelyek mind az Úr irányítása alatt működnek. A tudósok nagyon szeretnek az anyagi természet fizikai törvényeiről hallani, és szeretnek a rádión és a televízión keresztül olyan dolgokról tudomást szerezni, amelyek tőlük messze, idegen bolygókon történnek. Tudniuk kell azonban, hogy a hallás képességét és hallószerveiket is az Úrtól kapták, abból a célból, hogy a legfelsőbb Önvalóról, az Úrról halljanak. Ám visszaélnek ezzel az adománnyal, s az anyagi világ hangvibrációit hallgatják. A nagy bölcsek csakis az Úrról akartak hallani a védikus tudáson keresztül, és semmi másról. Ez a vágy jelenti a tudás hallás utáni elsajátításának kezdetét.