HU/SB 3.25.7
7. VERS
- devahūtir uvāca
- nirviṇṇā nitarāṁ bhūmann
- asad-indriya-tarṣaṇāt
- yena sambhāvyamānena
- prapannāndhaṁ tamaḥ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ uvāca—Devahūti mondta; nirviṇṇā—undorodva; nitarām—nagyon; bhūman—óh, Uram; asat—ideiglenes; indriya—az érzékeknek; tarṣaṇāt—a zaklatástól; yena—ami által; sambhāvyamānena—uralkodó lévén; prapannā—beleestem; andham tamaḥ—a tudatlanság szakadékába; prabho—óh, Uram.
FORDÍTÁS
Devahūti így szólt: Megelégeltem, hogy anyagi érzékeim örökké háborgatnak, mert emiatt, Uram, a tudatlanság szakadékába zuhantam.
MAGYARÁZAT
Az asad-indriya-tarṣaṇāt szónak jelentősége van ebben a versben. Asat mulandót, ideiglenest, az indriya pedig érzékeket jelent. Így asad-indriya-tarṣaṇāt azt jelenti, hogy „az anyagi test ideiglenesen megnyilvánuló érzékei okozta izgatás miatt”. Az anyagi testi létnek különféle szintjein megyünk keresztül — néha emberi, néha állati testben —, ezért anyagi érzékeink működése is változó. Ideiglenesnek, vagyis asatnak nevezik mindazt, ami változik. Tudnunk kell, hogy ezeken az ideiglenes érzékeken túl ott vannak örök érzékeink, melyeket most az anyagi test fed be. Az örök érzékek, mivel anyag szennyezi be őket, nem működnek megfelelően, s ezért az odaadó szolgálat magában foglalja az érzékek megtisztítását ettől a szennyeződéstől. Amikor a szennyeződés teljesen megszűnik, s érzékeink a vegyítetlen Kṛṣṇa-tudat tisztaságában tudnak cselekedni, akkor elértük a sad-indriya, az érzékek örök tevékenységének állapotát. Az érzékek örök tevékenységét odaadó szolgálatnak, míg ideiglenes működésüket érzékkielégítésnek hívják. Míg az ember bele nem fárad az anyagi érzékkielégítésbe, nincs lehetősége arra, hogy meghallja a transzcendentális üzenetet egy olyan személytől, mint Kapila. Devahūti elmondta, hogy megfáradt. Most, hogy férje elhagyta otthonát, az Úr Kapila tanítását hallgatva könnyebbségre vágyott.