HU/SB 3.32.2
2. VERS
- sa cāpi bhagavad-dharmāt
- kāma-mūḍhaḥ parāṅ-mukhaḥ
- yajate kratubhir devān
- pitṝṁś ca śraddhayānvitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; ca api—továbbá; bhagavat-dharmāt—az odaadó szolgálatból; kāma-mūḍhaḥ—a kéjtől elvakulva; parāk-mukhaḥ—arcát elfordítva; yajate—imádja; kratubhiḥ—áldozati szertartásokkal; devān—a félistenek; pitṝn—az ősatyák; ca—és; śraddhayā—hittel; anvitaḥ—megáldott.
FORDÍTÁS
Ezek az emberek sohasem végeznek odaadó szolgálatot, mert túlságosan ragaszkodnak az érzékkielégítéshez. Ezért bár számtalan áldozatot bemutatnak s nagy fogadalmakat tesznek, hogy elégedetté tegyék a félisteneket és az ősatyákat, a Kṛṣṇa-tudat, az odaadó szolgálat nem érdekli őket.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 7.20) elmondja, hogy akik a félisteneket imádják, elvesztették intelligenciájukat: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Túlságosan vonzódnak az érzékkielégítéshez, ezért a félisteneket imádják. A védikus írások természetesen javasolják, hogy ha valaki pénzre, egészségre vagy műveltségre vágyik, imádja a különféle félisteneket. Egy materialista embernek számtalan követelése van, s így számtalan félisten van, hogy érzékeinek örömet okozzon. A gṛhamedhīk, akik folytatni akarják jómódú, materialista életüket, általában piṇḍával, tiszteletteljes felajánlásokkal imádják a félisteneket vagy az ősatyákat. Nincs Kṛṣṇa-tudatuk, és nem érdekli őket az Úr odaadó szolgálata. Az effajta jámbornak és vallásosnak nevezett ember az imperszonalizmus szülötte. Az imperszonalisták úgy tartják, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazságnak nincsen formája, s hogy az ember bármilyen kívánt formában elképzelheti, s ily módon imádhatja, hogy áldást hozzon rá. Ezért a gṛhamedhīk, a materialista emberek azt mondják, hogy bármilyen félisteni formát imádhatnak, az a Legfelsőbb Úr imádatával azonos. Különösen a hinduk között figyelhető meg, hogy a húsevők nagy előszeretettel imádják Kālī istennőt, mert az előírások szerint az ember kecskét áldozhat ennek az istennőnek. Azt tartják, hogy akár Kālī istennőt, akár az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut vagy bármelyik félistent imádja az ember, az ugyanoda vezet. Ez a legnagyobb ostobaság; ezek az emberek tévúton járnak. Ők azonban kedvelik ezt a filozófiát. A Bhagavad-gītā nem fogadja el az efféle ostobaságot, s egyértelműen kijelenti, hogy ezek a módszerek azoknak valók, akik elvesztették intelligenciájukat. Ugyanezt az ítéletet erősíti meg ez a vers a kāma-mūḍha szót használva, amely arra az emberre utal, aki elvesztette józan eszét, vagy akit elvakított az érzékkielégítés utáni vágy kéje. A kāma-mūḍhák nem rendelkeznek Kṛṣṇa-tudattal, nem végeznek odaadó szolgálatot, s elvakítja őket az érzékkielégítés utáni erős vágy. A félistenek imádóit a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam egyaránt elítéli.