HU/SB 1.5.2

Revision as of 18:20, 16 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

nārada uvāca
pārāśarya mahā-bhāga
bhavataḥ kaccid ātmanā
parituṣyati śārīra
ātmā mānasa eva vā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nāradaḥ  —  Nārada; uvāca  —  mondta; pārāśarya  —  ó, Parāśara fia; mahā-bhāga  —  a nagyon szerencsés; bhavataḥ  —  tiéd; kaccit —  ha; ātmanā  —  az önmegvalósítás révén; parituṣyati  —  kielégíti; śārīraḥ  —  a testtel azonosít; ātmā  —  önvaló; mānasaḥ  —  az elmével azonosít; eva  —  bizonyára;   —  és.


FORDÍTÁS

Szavait Vyāsadevához, Parāśara fiához intézve Nārada így kérdezett: Elégedett vagy-e, ha a testtel és az elmével azonosítod magad, s ezeket tekinted az önmegvalósítás céljának?


MAGYARÁZAT

Nārada ezzel Vyāsadeva csüggedtségének okára utalt. Vyāsadeva a hatalmas szent, Parāśara leszármazottja lévén rendelkezett a jó származás előnyeivel, amely nem adhatott neki okot az elkeseredésre. Egy kiváló apa kiváló fia volt, ezért nem volt helyes, hogy a testet vagy az elmét az önvalónak tekintette. A szegényes tudással rendelkező közönséges emberek azonosíthatják magukat a testtel vagy az elmével, de Vyāsadevának nem lett volna szabad ezt tennie. Az ember nem lehet derűs, ha nem jut el az önvaló megismeréséig, amely transzcendentális az anyagi testhez és elméhez képest.