HU/SB 1.5.2
2. VERS
- nārada uvāca
- pārāśarya mahā-bhāga
- bhavataḥ kaccid ātmanā
- parituṣyati śārīra
- ātmā mānasa eva vā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ — Nārada; uvāca — mondta; pārāśarya — ó, Parāśara fia; mahā-bhāga — a nagyon szerencsés; bhavataḥ — tiéd; kaccit — ha; ātmanā — az önmegvalósítás révén; parituṣyati — kielégíti; śārīraḥ — a testtel azonosít; ātmā — önvaló; mānasaḥ — az elmével azonosít; eva — bizonyára; vā — és.
FORDÍTÁS
Szavait Vyāsadevához, Parāśara fiához intézve Nārada így kérdezett: Elégedett vagy-e, ha a testtel és az elmével azonosítod magad, s ezeket tekinted az önmegvalósítás céljának?
MAGYARÁZAT
Nārada ezzel Vyāsadeva csüggedtségének okára utalt. Vyāsadeva a hatalmas szent, Parāśara leszármazottja lévén rendelkezett a jó származás előnyeivel, amely nem adhatott neki okot az elkeseredésre. Egy kiváló apa kiváló fia volt, ezért nem volt helyes, hogy a testet vagy az elmét az önvalónak tekintette. A szegényes tudással rendelkező közönséges emberek azonosíthatják magukat a testtel vagy az elmével, de Vyāsadevának nem lett volna szabad ezt tennie. Az ember nem lehet derűs, ha nem jut el az önvaló megismeréséig, amely transzcendentális az anyagi testhez és elméhez képest.