HU/SB 3.33.4
4. VERS
- sa tvaṁ bhṛto me jaṭhareṇa nātha
- kathaṁ nu yasyodara etad āsīt
- viśvaṁ yugānte vaṭa-patra ekaḥ
- śete sma māyā-śiśur aṅghri-pānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az a személy; tvam—Te; bhṛtaḥ—megszületett; me jaṭhareṇa—hasamból; nātha—óh, Uram; katham—hogyan; nu—akkor; yasya—akinek; udare—hasában; etat—ez; āsīt—pihent; viśvam—univerzum,; yuga-ante—a korszak végén; vaṭa-patre—egy banyanfa levelén; ekaḥ—egyedül; śete sma—feküdtél; māyā—felfoghatatlan képességekkel rendelkezve; śiśuḥ—egy csecsemő; aṅghri—lábujjad; pānaḥ—nyalni.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként megszülettél méhemből. Óh, Uram! Hogyan lehetséges ez a legfelsőbb számára, akinek hasában van az egész kozmikus megnyilvánulás? A válasz az, hogy lehetséges, hiszen a korszak végén egy banyanfa levelére heversz, s mint egy apró csecsemő, lótuszlábad ujját szopod.
MAGYARÁZAT
A megsemmisülés idején az Úr néha kis csecsemőként jelenik meg, egy banyanfa levelén fekve, ami a pusztulás vizén úszik. Devahūti ezért azt mondja: „Nem túlságosan meglepő, hogy egy hozzám hasonló egyszerű nőnek a méhében fekszel. Egy banyanfa levelén is fekhetsz, s lebeghetsz a pusztulás vizén apró csecsemőként. Éppen ezért nem nagy csoda, hogy méhemben vagy. Azt tanítod nekünk, hogy akik nagyon szeretik a gyerekeket ebben az anyagi világban, s ezért házasságot kötnek, hogy élvezzék a családi életet gyermekeikkel, azoknak az Istenség Legfelsőbb Személyisége is lehet a gyermekük, s a legcsodálatosabb dolog az, hogy az Úr a lábujját szopja.”
A nagy bölcsek, a nagy bhakták teljes energiájukat és valamennyi tettüket az Úr lótuszlábának szolgálatába állítják, ezért hát lennie kell valamilyen transzcendentális élvezetnek az Úr lótuszlábának ujjaiban. Az Úr azért szopja lábujját, hogy megízlelje azt a nektárt, melyre a bhakták örökké vágynak. Néha Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége is azon tűnődik, mennyi transzcendentális gyönyör lehet Benne, s hogy megízlelje saját potenciáját, úgy rendezi, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol megízlelheti saját Magát. Az Úr Caitanya Maga Kṛṣṇa, de bhaktaként jelenik meg, hogy megérezhesse a Benne lévő transzcendentális íz édességét, melyet Śrīmatī Rādhārāṇī érez, aki valamennyi bhakta között a legkiválóbb.