HU/SB 3.33.12
12. VERS
- maitreya uvāca
- iti pradarśya bhagavān
- satīṁ tām ātmano gatim
- sva-mātrā brahma-vādinyā
- kapilo ’numato yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; iti—így; pradarśya—miután tanította; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; satīm—tiszteletre méltó; tām—az; ātmanaḥ—önmegvalósításnak; gatim—út; sva-mātrā—anyjától; brahma-vādinyā—önmegvalósítást elért; kapilaḥ—az Úr Kapila; anumataḥ—engedélyt kért; yayau—távozott.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kapila átadta e tanítást szeretett anyjának. Aztán engedélyt kért tőle, hogy távozhasson, s elhagyta otthonát, hiszen teljesítette küldetését.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az Úr Kapilaként megjelenve az volt a küldetése, hogy elterjessze a sāṅkhya filozófia transzcendentális tudományát, amely nem más, mint az odaadó szolgálat tudománya. Átadta ezt a tudást anyjának — és anyján keresztül a világnak —, ezért nem volt szükség tovább arra, hogy otthonában maradjon. Engedély kért hát anyjától, s távozott. Látszólag azért ment el, hogy lelki megvalósításra tegyen szert, noha Neki semmiféle lelki megvalósításra nem volt szüksége, mert Ő Maga az, akit a lelki megvalósítással fel kell ismernünk. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége közönséges emberi lényként cselekszik, csupán példát mutat, hogy mások tanulhassanak Tőle. Természetesen maradhatott volna anyjával is, tettével azonban megmutatta, hogy nem volt többé szükség arra, hogy a családdal maradjon. Legjobb, ha az ember brahmacārīként, sannyāsīként vagy vānaprasthaként egyedül él, s egész életében a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja. Azok számára, akik nem tudnak egyedül maradni, engedélyezett, hogy családos életet éljenek, feleséggel és gyerekekkel, nem az érzékkielégítés érdekében, hanem hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamatát végezzék.