HU/SB 2.2.15
15. VERS
- sthiraṁ sukhaṁ cāsanam āsthito yatir
- yadā jihāsur imam aṅga lokam
- kāle ca deśe ca mano na sajjayet
- prāṇān niyacchen manasā jitāsuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sthiram—zavartalanul; sukham—kényelmes; ca—is; āsanam—ülőhely; āsthitaḥ—elhelyezkedik; yatiḥ—a bölcs; yadā—bármikor; jihāsuḥ—arra vágyik, hogy feladja; imam—ezt; aṅga—ó, király; lokam—ezt a testet; kāle—időben; ca—és; deśe—egy megfelelő helyen; ca—is; manaḥ—az elme; na—nem; sajjayet—ne zavarja meg; prāṇān—az érzékek; niyacchet—szabályozni kell; manasā—az elmével; jita-asuḥ—legyőzve az életlevegőt.
FORDÍTÁS
Ó, király! Bármikor vágyik a yogī arra, hogy távozzon az emberi lények e bolygójáról, nem szabad, hogy zavarba jöjjön a megfelelő időt vagy helyet illetően, hanem kényelmesen le kell ülnie, zavartalanul, s az életlevegőt szabályozva, az elme segítségével fegyelmeznie kell az érzékeit.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 8.14) érthetően kijelenti, hogy aki teljesen elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában és állandóan, minden lépésnél Rá emlékezik, az könnyen megkapja az Úr kegyét azáltal, hogy személyes kapcsolatba kerül Vele. Az ilyen bhaktáknak nincs szükségük arra, hogy kivárják az alkalmas pillanatot jelenlegi testük elhagyásához. Ám azoknak, akik nem tiszta bhakták, akik gyümölcsöző cselekedetekkel vagy empirikus filozófiai spekulációval is foglalkoznak, szükségük van arra, hogy a megfelelő pillanatban hagyják el a testüket. A kedvező időpontokat a Bhagavad-gītā (BG 8.23-26) írja le számukra. Ennél azonban fontosabb az, hogy az ember sikeres yogī legyen, aki úgy képes elhagyni ezt a testét, ahogyan akarja. Az ilyen yogīnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy elméjével kordában tartsa az érzékeit. Az elmét könnyű legyőzni, ha egyszerűen csak az Úr lótuszlábaival foglaljuk le. E szolgálat révén lassanként minden érzék automatikusan az Urat szolgálja majd. Ez a módja annak, hogy a Legfelsőbb Abszolútba merüljünk.