HU/SB 3.7.19
19. VERS
- yat-sevayā bhagavataḥ
- kūṭa-sthasya madhu-dviṣaḥ
- rati-rāso bhavet tīvraḥ
- pādayor vyasanārdanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–akinek; sevayā–szolgálattal; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; kūṭa-sthasya–a változatlannak; madhu-dviṣaḥ–Madhu asura ellensége; rati-rāsaḥ–ragaszkodás a különféle kapcsolatokban; bhavet–fejlődik; tīvraḥ–nagyon eksztatikus; pādayoḥ–a lábaknak; vyasana–szenvedések; ardanaḥ–legyőzve.
FORDÍTÁS
A lelki tanítómester lábának szolgálatával az ember képes lesz arra, hogy transzcendentális eksztázis alakuljon ki benne az Istenség Személyisége szolgálatában, aki Madhu démon örök ellensége, s akinek szolgálata véget vet az ember anyagi szenvedésének.
MAGYARÁZAT
Egy hiteles lelki tanítómester – amilyen például a bölcs Maitreya volt – társasága abszolút segítséget nyújthat ahhoz, hogy transzcendentális ragaszkodás ébredjen bennünk az Úr közvetlen szolgálata iránt. Az Úr Madhu démon ellensége, más szóval Ő tiszta bhaktái szenvedéseinek ellensége. A rati-rāsaḥ szó fontos ebben a versben. Az Urat különféle transzcendentális ízekben (kapcsolatokban) lehet szolgálni: semleges, aktív, baráti, szülői és szerelmi kapcsolatban. Az élőlény az Úr transzcendentális szolgálata jelentette felszabadult helyzetében vonzódni kezd az egyik fent említett ízhez, s amikor elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, az anyagi világbeli szolgálathoz való ragaszkodása automatikusan megszűnik. Ahogyan a Bhagavad-gītā mondja (BG 2.59): rasa varjaṁ raso ’py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate.