HU/SB 3.27.19
19. VERS
- akartuḥ karma-bandho ’yaṁ
- puruṣasya yad-āśrayaḥ
- guṇeṣu satsu prakṛteḥ
- kaivalyaṁ teṣv ataḥ katham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
akartuḥ—a passzív cselekvőnek, a nem cselekvőnek; karma-bandhaḥ—a gyümölcsöző cselekedetek köteléke; ayam—ez; puruṣasya—a léleknek; yat-āśrayaḥ—a kötőerőkhöz való ragaszkodás okozta; guṇeṣu—amíg a kötőerők; satsu—léteznek; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; kaivalyam—szabadság; teṣu—azok; ataḥ—ennél fogva; katham—hogyan.
FORDÍTÁS
A lélek minden cselekedet passzív végrehajtója; hogyan lehet hát a lélek szabad, amíg az anyagi természet hatással van rá és leköti őt?
MAGYARÁZAT
Noha az élőlény meg akar szabadulni az anyag szennyeződésétől, nem szabadulhat. Valójában amint az élőlény az anyagi természet kötőerőinek irányítása alá helyezi magát, cselekedeteit az anyagi természet kötőerői befolyásolják, és passzívvá válik. A Bhagavad-gītā (BG 3.27) megerősíti: prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ, az élőlény az anyagi természet kötőerőinek megfelelően cselekszik. Tévesen azt gondolja, hogy cselekszik, sajnos azonban passzív. Más szóval tehát nincsen lehetősége arra, hogy kivonja magát az anyagi természet irányítása alól, mert az anyagi természet már függővé tette őt. A Bhagavad-gītā szintén kijelenti, hogy nagyon nehéz kiszabadulni az anyagi természet karmai közül. Az ember sok mindennel próbálkozhat, s gondolhatja azt, hogy végső soron minden csak üresség, hogy nincs Isten, s még ha mindennek a hátterében a lélek áll is, akkor is személytelen. Találgathat az ember a végtelenségig, valójában azonban nagyon nehéz megszabadulni az anyagi természet kötelékeitől. Devahūti felteszi a kérdést: elmélkedhetünk számtalan módon, de hogyan szabadulhatunk fel mindaddig, amíg az anyagi természet hatása alatt állunk? A választ a Bhagavad-gītāban (BG 7.14) is megtaláljuk: csak az szabadulhat ki māyā karmai közül, aki meghódol a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa lótuszlábánál (mām eva ye prapadyante).
Mivel Devahūti lépésről lépésre közeledik a meghódolás pontjához, kérdései nagyon intelligensek. Hogyan szabadulhat fel az ember? Hogyan kerülhet a lelki lét tiszta állapotába, amíg az anyagi természet kötőerői oly szorosan lekötik? Ez azokra is utal, akiknek meditációja nem valódi meditáció. Számtalan úgynevezett „meditáló” van, akik így gondolkoznak: „Én vagyok a Legfelsőbb Szellemi Lélek. Én irányítom az anyagi természet cselekedeteit. Az én irányításom alatt mozdul a nap és kel fel a hold.” Azt hiszik, hogy az efféle elmélkedés vagy meditáció segítségével szabadok lehetnek, de azt látjuk, hogy három perccel azután, hogy befejezték ezt az értelmetlen meditációt, az anyagi természet kötőerői azonnal rabul ejtik őket. Látványos meditációja után a „meditáló” rögtön megszomjazik, inni akar vagy cigarettára akar gyújtani. Az anyagi természet erősen a markában tartja, ő mégis azt gondolja, hogy már kiszabadult māyā kötelékeiből. Devahūti kérdése arra az emberre utal, aki helytelenül azt hiszi, hogy ő minden, hogy végső soron minden üresség, s hogy nincsenek bűnös vagy jámbor cselekedetek. Ezek mind ateista kitalációk. Valójában anélkül, hogy az élőlény meghódolna az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, ahogy azt a Bhagavad-gītā tanítja, nincsen felszabadulás, azaz nincs menekvés māyā szorításából.