HU/SB 4.28.25
25. VERS
- vikṛṣyamāṇaḥ prasabhaṁ
- yavanena balīyasā
- nāvindat tamasāviṣṭaḥ
- sakhāyaṁ suhṛdaṁ puraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vikṛṣyamāṇaḥ—elvonszolva; prasabham—erőnek erejével; yavanena—a yavana által; balīyasā—aki nagyon erős volt; na avindat—nem tudott emlékezni; tamasā—a tudatlanság sötétségével; āviṣṭaḥ—befedve; sakhāyam—barátja; suhṛdam—örök jóakaró; puraḥ—a legelejétől fogva.
FORDÍTÁS
Amikor Purañjana királyt a hatalmas yavana nagy erővel elvonszolta, mély tudatlansága miatt még mindig nem tudott emlékezni barátjára és jóakarójára, a Felsőlélekre.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 5.29) az Úr Kṛṣṇa azt mondja:
- bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ
- sarva-loka-maheśvaram
- suhṛdaṁ sarva-bhūtānāṁ
- jñātvā māṁ śāntim ṛcchati
Az ember akkor élhet teljes Kṛṣṇa-tudatban, és akkor válhat boldoggá és elégedetté, ha tud mindössze három dolgot: hogy a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa minden haszon élvezője, hogy Ő mindennek a tulajdonosa, és hogy Ő minden élőlény legfelsőbb barátja. Ha valaki ezt nem tudja, és ehelyett a testi életfelfogás alapján cselekszik, mindig gyötörni fogják az anyagi természet okozta megpróbáltatások. A Legfelsőbb Úr valóban mindenki mellett ott ül. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Az élőlény és a Felsőlélek egymás mellett ülnek egy fán, de az ostoba élőlény nem fordul az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez védelemért, annak ellenére, hogy az anyagi természet törvényei szenvedést okoznak neki. Azt gondolja, hogy meg tudja védeni magát az anyagi természet szigorú törvényeivel szemben. Ez azonban nem lehetséges. Az élőlénynek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia Neki. Csak így menekülhet meg a hatalmas Yavana, azaz Yamarāja támadása elől.
A sakhāyam („barát”) szó nagyon fontos ebben a versben, mert Isten mindig ott van az élőlény mellett. A Legfelsőbb Urat suḥrdamnak („örök jóakaró”-nak) is nevezik. A Legfelsőbb Úr mindig jót akar, akárcsak egy apa vagy egy anya. Fiuk minden sértése ellenére az apa és az anya örökre a jóakarója marad. Mi is sértéseket követünk el, és szembeszállunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége vágyaival, ám az Úr ennek ellenére azonnal megszabadít bennünket minden nehézségtől, amit az anyagi természet okoz, ha egyszerűen csak meghódolunk Neki. Ezt a Bhagavad-gītāban erősíti meg (mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te). Sajnos annak köszönhetően, hogy rosszul választottuk meg a társaságunkat, s erős ragaszkodás fűz bennünket az érzékkielégítéshez, nem emlékszünk legjobb barátunkra, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.