HU/SB 3.28.17
17. VERS
- apīcya-darśanaṁ śaśvat
- sarva-loka-namaskṛtam
- santaṁ vayasi kaiśore
- bhṛtyānugraha-kātaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
apīcya-darśanam—nagyon gyönyörű látvány; śaśvat—örök; sarva-loka—minden bolygó valamennyi lakója által; namaḥ-kṛtam—imádandó; santam—van; vayasi—fiatalon; kaiśore—ifjúkorban; bhṛtya—bhaktájának; anugraha—hogy áldásokat adjon; kātaram—akar.
FORDÍTÁS
Az Úr örökkévalóan szépséges, s minden bolygó valamennyi lakója számára imádandó. Örökké fiatal, s mindig arra vágyik, hogy áldásait szórja bhaktáira.
MAGYARÁZAT
A sarva-loka-namaskṛtam szó azt jelenti, hogy az Úr valamennyi bolygó minden lakója számára imádatra méltó. Az anyagi világban számtalan bolygó van, és számtalan bolygó van a lelki világban is. A számtalan bolygó lakói mindannyian az Urat imádják, hiszen az Úr az imperszonalistákat kivéve mindenki számára az imádatra méltó Úr. A Legfelsőbb Úr végtelenül gyönyörű. A śaśvat szónak nagy jelentősége van e versben. Nem igaz, hogy az Úr csupán a bhakták szemében tűnik szépnek, s amúgy végső soron személytelen. Śaśvat azt jelenti, hogy „örökké létező”. Ez a szépség nem ideiglenes szépség, hanem örökké létező — az Úr örökké fiatal. A Brahma-saṁhitā (5.33) szintén kijelenti: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca. Az eredeti személy egyetlen, ám nem látszik sohasem öregnek; virágzó ifjúsága teljében, örökké üdének tűnik.
Az Úr arckifejezéséből mindig az látható, hogy kész kegyét és áldását adni a bhaktáknak. Az abhakták előtt azonban néma marad. Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, az Úr egyenlően bánik mindenkivel, hiszen Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és minden élőlény az Ő fia, mégis különösen vonzódik azokhoz, akik odaadó szolgálatot végeznek. Ez a vers ugyanezt a tényt erősíti meg: mindig arra vágyik, hogy kegyében részesítse a bhaktákat. Ahogyan a bhakták örökké arra vágynak, hogy szolgálhassák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr is nagyon szeretné megáldani a tiszta bhaktákat.