HU/SB 4.28.33
33. VERS
- vibhajya tanayebhyaḥ kṣmāṁ
- rājarṣir malayadhvajaḥ
- ārirādhayiṣuḥ kṛṣṇaṁ
- sa jagāma kulācalam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vibhajya—felosztva; tanayebhyaḥ—fiai között; kṣmām—az egész világot; rāja-ṛṣiḥ—a nagy szent király; malayadhvajaḥ—Malayadhvaja nevű; ārirādhayiṣuḥ—arra vágyva, hogy imádja; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇát; saḥ—ő; jagāma—ment; kulācalam—Kulācalába.
FORDÍTÁS
Ezután a nagy szent, Malayadhvaja király felosztotta birodalmát fiai között, majd egy Kulācala nevű magányos helyre vonult, hogy ott teljes figyelemmel imádja az Úr Kṛṣṇát.
MAGYARÁZAT
Malayadhvaja, a nagy király minden bizonnyal mahā-bhāgavata, első osztályú bhakta volt. Az odaadó szolgálat végzésével sok fiat és tanítványt nemzett, hogy terjesszék a bhakti kultuszát (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ). Valójában az egész világot ilyen tanítványok között kellene felosztani. Mindenkinek a Kṛṣṇa-tudat kultuszát kellene prédikálnia. Amikor a tanítványok felnőnek, és tudnak prédikálni, a lelki tanítómesternek vissza kell vonulnia, és le kell ülnie egy magányos helyen, hogy írjon és nirjana-bhajanát gyakoroljon, ami azt jelenti, hogy csendben ül egy félreeső helyen, és odaadó szolgálatot végez. Egy kezdő bhakta nem képes erre a nirjana-bhajanára, a Legfelsőbb Úr csendes imádatára. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura sohasem javasolta a kezdő bhaktáknak, hogy vonuljanak el egy magányos helyre, s merüljenek el az odaadó szolgálatban. Ehelyett egyik dalában így ír ezzel kapcsolatban:
- duṣṭa mana, tumi kisera vaiṣṇava?
- pratiṣṭhāra tare, nirjanera ghare,
- tava hari-nāma kevala kaitava
„Kedves elmém, miféle bhakta vagy te? Pusztán az olcsó megbecsülés reményében egy elhagyatott helyen ülsz, és úgy teszel, mintha a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekelnéd, de ez az egész csak csalás.” Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura tehát azt vallotta, hogy egy gyakorlott lelki tanítómester irányítása alatt minden bhaktának szerte a világon prédikálnia kell a bhakti kultuszt, a Kṛṣṇa-tudatot. Csak akkor ülhet le valaki egy elhagyatott helyen és vonulhat vissza a világkörüli prédikálástól, ha már érett. A Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének hívei ezt a példát követve végzik szolgálatukat prédikátorokként a világ különféle részein. Most már hagyhatják lelki tanítómesterüket visszavonulni az aktív prédikáló munkától. A lelki tanítómester életének utolsó szakaszában bhaktáinak a kezükbe kell venniük a prédikálást, így a lelki tanítómester leülhet egy magányos helyen, és nirjana-bhajanát végezhet.