HU/SB 6.1.19

Revision as of 08:32, 8 June 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

sakṛn manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
niveśitaṁ tad-guṇa-rāgi yair iha
na te yamaṁ pāśa-bhṛtaś ca tad-bhaṭān
svapne ’pi paśyanti hi cīrṇa-niṣkṛtāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sakṛt—csak egyszer; manaḥ—az elme; kṛṣṇa-pada-aravindayoḥ—az Úr Kṛṣṇa két lótuszlábának; niveśitam—teljesen meghódolt; tat—Kṛṣṇáé; guṇa-rāgi—aki valamilyen mértékben ragaszkodik tulajdonságaihoz, nevéhez, hírnevéhez és személyes tárgyaihoz; yaiḥ—aki által; iha—ezen a világon; na—nem; te—az ilyen emberek; yamam—Yamarāja, a halál ura; pāśa-bhṛtaḥ—akik köteleket visznek (hogy elfogják a bűnösöket); ca—és; tat—övé; bhaṭān—hírnökök; svapne api—még álmukban is; paśyanti—látják; hi—valójában; cīrṇa-niṣkṛtāḥ—akik a megfelelő vezeklést hajtották végre.


FORDÍTÁS

Akik akár csak egyszer is teljesen átadták magukat Kṛṣṇa lótuszlábának, és vonzódni kezdtek nevéhez, formájához, tulajdonságaihoz és kedvteléseihez, azok tökéletesen megszabadulnak minden bűnös visszahatástól, még akkor is, ha nem valósították meg Őt teljes mértékben, mert ezzel a vezeklés valódi folyamatát fogadták el. Az ilyen meghódolt lelkek még álmukban sem találkoznak Yamarājával és szolgáival, akiknél kötél van, hogy megkötözzék a bűnösöket.


MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban így szól (BG 18.66):

sarva-dharmān parityajya
mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Ez a vers ugyanerről az elvről beszél (sakṛn manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ). Ha valaki a Bhagavad-gītāt tanulmányozva úgy határoz, hogy meghódol Kṛṣṇának, azonnal megszabadul minden bűnös visszahatástól. Fontos az is, hogy Śukadeva Gosvāmī, aki többször elismételte már a vāsudeva-parāyaṇa és nārāyaṇa-parāyaṇa szavakat, végül azt mondja: kṛṣṇa-padāravindayoḥ. Ezzel arra utal, hogy Nārāyaṇának és Vāsudevának egyaránt Kṛṣṇa az eredete. Noha Nārāyaṇa és Vāsudeva nem különböznek Kṛṣṇától, ha valaki meghódol egyedül Kṛṣṇának, azzal valamennyi kiterjedésének, Nārāyaṇának, Vāsudevának és Govindának is meghódol egyben. Ahogy Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban elmondja (BG 7.7), mattaḥ parataram nānyat: „Nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam.” Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének számtalan neve és formája van, de Kṛṣṇa a legfelsőbb forma (kṛṣṇas tu bhagavān svayam). Éppen ezért Kṛṣṇa azt javasolja a kezdő bhaktának, hogy egyedül Neki (mām ekam) hódoljon meg. Mivel a kezdő bhakták nem értik, hogy melyek Nārāyaṇa, Vāsudeva és Govinda formái, Kṛṣṇa egyenesen azt mondja: mām ekam. Ebben a versben ezt a kṛṣṇa-padāravindayoḥ szó is alátámasztja. Nārāyaṇa nem beszél személyesen, de Kṛṣṇa, azaz Vāsudeva igen, például a Bhagavad-gītāban. A Bhagavad-gītā utasításainak követése tehát a Kṛṣṇának való meghódolást jelenti. Ez a meghódolás a bhakti-yoga legmagasabb szintű tökéletessége.

Parīkṣit Mahārāja arról kérdezte Śukadeva Gosvāmīt, hogyan menekülhet meg valaki attól, hogy a pokoli élet különféle körülményei közé süllyedjen. Ebben a versben Śukadeva Gosvāmī azt válaszolja, hogy egy olyan lélek, aki meghódolt Kṛṣṇának, biztosan nem kerül a narakába, a pokoli létbe. Nemcsak hogy nem megy oda, de még álmaiban sem látja Yamarāját vagy szolgáit, akik odavihetnék őt. Más szóval ha valaki meg akar menekülni attól, hogy a narakába, a pokoli életbe zuhanjon, teljesen meg kell hódolnia Kṛṣṇának. A sakṛt szó nagyon jelentős ebben a versben, mert arra utal, hogy ha valaki egyszer őszintén átadja magát Kṛṣṇának, akkor megmenekül, még akkor is, ha véletlenül visszaesik, s bűnös tetteket követ el. Kṛṣṇa ezért a Bhagavad-gītāban (BG 9.30) így szól:

api cet sudurācāro
bhajate mām ananya-bhāk
sādhur eva sa mantavyaḥ
samyag vyavasito hi saḥ

„Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.” Ha valaki egy pillanatra sem felejti el Kṛṣṇát, akkor biztonságban van még akkor is, ha véletlenül bűnt követ el, s így elbukik.

A Bhagavad-gītā második fejezetében (BG 2.40) az Úr azt is mondja:

nehābhikrama-nāśo ’sti
pratyavāyo na vidyate
svalpam apy asya dharmasya
trāyate mahato bhayāt

„Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.”

A Gītāban máshol (BG 6.40) az Úr így szól: na hi kalyāṇa-kṛt kaścid durgatiṁ tāta gacchati. „A kedvező tetteket végzőt sohasem győzi le a gonosz.” A legmagasabb szintű kalyāṇa (kedvező) cselekedet a Kṛṣṇa előtti meghódolás. Ez az egyetlen út, amelyet járva megmenekülhetünk attól, hogy pokoli életkörülmények közé süllyedjünk. Śrīla Prabodhānanda Sarasvatī a következőképpen erősítette meg ezt:

kaivalyaṁ narakāyate tri-daśa-pūr ākāśa-puṣpāyate
durdāntendriya-kāla-sarpa-paṭalī protkhāta-daṁṣṭrāyate
viśvaṁ pūrṇa-sukhāyate vidhi-mahendrādiś ca kīṭāyate
yat-kāruṇya-kaṭākṣa-vaibhavavatāṁ taṁ gauram eva stumaḥ

A Kṛṣṇa előtt meghódolt ember bűnös tettei olyanok, mint egy kígyó, amelynek eltávolították a méregfogait (protkhāta damṣṭrāyate). Az ilyen kígyótól nem kell többé tartani. Természetesen nem szabad bűnt elkövetnünk azt gondolván, hogy már úgyis meghódoltunk Kṛṣṇának. Ha azonban valaki, aki Kṛṣṇa előtt meghódolt, korábbi szokásai következtében mégis elkövet valamilyen bűnt, bűnös tettének nincs többé romboló hatása. Nagyon erősen kell tehát kapaszkodnunk Kṛṣṇa lótuszlábába, és szolgálnunk kell Őt a lelki tanítómester irányításával. Ha így teszünk, minden helyzetben akuto-bhayák lehetünk, azaz mentesek leszünk a félelemtől.