HU/SB 6.5.25

Revision as of 07:09, 17 June 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

te ca pitrā samādiṣṭāḥ
prajā-sarge dhṛta-vratāḥ
nārāyaṇa-saro jagmur
yatra siddhāḥ sva-pūrvajāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

te—ezek a fiúk (a Savaláśvák); ca—és; pitrā—apjuk; samādiṣṭāḥ—utasítására; prajā-sarge—növelni az utódok számát, azaz szaporítani a népességet; dhṛta-vratāḥ—fogadalmakat tettek; nārāyaṇa-saraḥ—a Nārāyaṇa-saras nevű szent tó; jagmuḥ—odamentek; yatra—ahol; siddhāḥ—tökéletessé váltak; sva-pūrva-jāḥ—bátyjaik, akik korábban odamentek.


FORDÍTÁS

Mivel apjuktól azt a parancsot kapták, hogy nemzzenek gyermekeket, a második csoport fiú is a Nārāyaṇa-sarashoz vonult, ugyanarra a helyre, ahol fivéreik korábban tökéletességet értek el Nārada utasításait követve. A Savalāśvák szigorú lemondásokra tettek fogadalmat, s letelepedtek ezen a szent helyen.


MAGYARÁZAT

Prajāpati Dakṣa ugyanarra a helyre küldte el fiainak második csoportját, ahol korábban többi fia a tökéletességet elérte. Nem tétovázott, hogy ezeket a fiait is ugyanoda küldje, noha tudta, hogy ők is áldozatul eshetnek Nārada tanításának. A védikus kultúra hagyományai szerint az embert mielőtt családot alapít, hogy gyermekeket nemzzen, először brahmacārīként kell a lelki megértésre nevelni. Ez a védikus rendszer. Prajāpati Dakṣa fiainak második csoportját is elküldte, hogy tökéletesítsék műveltségüket, azt kockáztatva ezzel, hogy Nārada utasításait követve esetleg ők is ugyanolyan intelligenssé válnak, mint fivéreik. Kötelességtudó atyaként egy percig sem tétovázott, hogy vajon elengedje-e fiait, hogy azok az élet tökéletességéről tanuljanak. Rájuk bízta a választást, hogy hazatérnek-e Istenhez, vagy inkább itt senyvednek az anyagi világban a különféle fajokban. Az apának minden körülmények között kötelessége oktatni a fiait, akiknek később el kell dönteniük, merre akarnak menni. Egy lelkiismeretes apának nem szabad akadályoznia a fiait, akik a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomban a műveltségüket gyarapítják. Nem ez az apa kötelessége. Az apának az a dolga, hogy teljes szabadságot adjon a fiának, hogy miután egy lelki tanítómester utasításait követve a lelki élet fejlett szintjére emelkedett, ő maga dönthessen az életéről.