HU/SB 6.9.13-17
13-17. VERSEK
- viṣvag vivardhamānaṁ tam
- iṣu-mātraṁ dine dine
- dagdha-śaila-pratīkāśaṁ
- sandhyābhrānīka-varcasam
- tapta-tāmra-śikhā-śmaśruṁ
- madhyāhnārkogra-locanam
- dedīpyamāne tri-śikhe
- śūla āropya rodasī
- nṛtyantam unnadantaṁ ca
- cālayantaṁ padā mahīm
- darī-gambhīra-vaktreṇa
- pibatā ca nabhastalam
- lihatā jihvayarkṣāṇi
- grasatā bhuvana-trayam
- mahatā raudra-daṁṣṭreṇa
- jṛmbhamāṇaṁ muhur muhuḥ
- vitrastā dudruvur lokā
- vīkṣya sarve diśo daśa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viṣvak—körös-körül; vivardhamānam—növekedve; tam—őt; iṣu-mātram—egy nyíl röpte; dine dine—napról napra; dagdha—égette; śaila—hegy; pratīkāśam—hasonlítva; sandhyā—este; abhra-anīka—mint egy csapat felhő; varcasam—ragyogó; tapta—olvadt; tāmra—mint a réz; śikhā—haj; śmaśrum—bajusz és szakáll; madhyāhna—délben; arka—mint a nap; ugra-locanam—átható szemeivel; dedīpyamāne—lángol; tri-śikhe—háromágú; śūle—szigonyán; āropya—tartva; rodasī—a menynyek és a föld; nṛtyantam—táncolva; unnadantam—hangosan kiabálva; ca—és; cālayantam—mozdítva; padā—lábával; mahīm—a földet; darī-gambhīra—olyan mély, mint egy barlang; vaktreṇa—a szájával; pibatā—inni; ca—szintén; nabhastalam—az eget; lihatā—nyalva; jihvayā—nyelvével; ṛkṣāṇi—a csillagok; grasatā—lenyelve; bhuvana-trayam—a három világ; mahatā—nagyon hatalmas; raudra-daṁṣṭreṇa—félelmetes fogakkal; jṛmbhamāṇam—ásítva; muhuḥ muhuḥ—újra és újra; vitrastāḥ—félelmetes; dudruvuḥ—futottak; lokāḥ—emberek; vīkṣya—látva; sarve—mind; diśaḥ daśa—tíz irány.
FORDÍTÁS
A démon teste úgy nőtt napról napra, mint a négy égtáj felé kilőtt nyilak. Magas volt és fekete színű. Úgy festett, mint egy leégett hegy, és úgy sugárzott, mint egy csapat ragyogó esti felhő. Szőre, szakálla és bajusza olyan színű volt, mint az olvadt réz, szemei pedig olyan szúrósak voltak, mint a déli nap. Legyőzhetetlennek tűnt, mintha lángoló háromágú szigonyának hegyén tartotta volna mind a három világot. Ahogy táncát ropta és hangosan üvöltött, beleremegett a föld egész felszíne, mintha csak földindulás lett volna. Amint újra és újra ásított, olyan volt, mintha az egész eget akarná lenyelni szájával, amely olyan mély volt, akár egy barlang. Úgy tűnt, mintha nyelvével felnyalná az összes csillagot az égről, és hosszú, hegyes fogaival felfalná az egész univerzumot. A hatalmas démon láttán rettentő félelmükben az emberek a szélrózsa minden irányába futottak.