HU/SB 6.13.12-13
12-13. VERSEK
- tāṁ dadarśānudhāvantīṁ
- cāṇḍālīm iva rūpiṇīm
- jarayā vepamānāṅgīṁ
- yakṣma-grastām asṛk-paṭām
- vikīrya palitān keśāṁs
- tiṣṭha tiṣṭheti bhāṣiṇīm
- mīna-gandhy-asu-gandhena
- kurvatīṁ mārga-dūṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—a bűnös visszahatás; dadarśa—látta; anudhāvantīm—üldöző; cāṇḍālīm—egy alacsony kasztból származó asszony; iva—mint; rūpiṇīm—formáját öltve; jarayā—az öregkor miatt; vepamāna-aṅgīm—akinek végtagjai remegtek; yakṣma-grastām—tüdőbajos; asṛk-paṭām—akinek ruháját vér borította; vikīrya—szétszórva; palitān—szürke; keśān—haj; tiṣṭha tiṣṭha—várj, várj; iti—így; bhāṣiṇīm—hívta; mīna-gandhi—halszagú; asu—akinek lehelete; gandhena—a szaggal; kurvatīm—okozva; mārga-dūṣaṇam—az egész utca beszennyezése.
FORDÍTÁS
Indra látta, hogy a megtestesült bűnös visszahatás veszi üldözőbe egy caṇḍāla asszony, a leghitványabb kasztból származó asszony alakjában. Vén volt, s minden végtagja reszketett. Tüdőbaj kínozta, így testét és ruháit vér borította. Elviselhetetlen, halszagú lehelete beszennyezte az egész utcát. „Várj! Várj!” — kiáltozott Indra után.
MAGYARÁZAT
A tüdőbajos ember gyakran vért hány, s emiatt gyakran a ruhája is véres lesz.