HU/SB 6.13.15
15. VERS
- sa āvasat puṣkara-nāla-tantūn
- alabdha-bhogo yad ihāgni-dūtaḥ
- varṣāṇi sāhasram alakṣito ’ntaḥ
- sañcintayan brahma-vadhād vimokṣam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (Indra); āvasat—élt; puṣkara-nāla-tantūn—egy lótuszvirág szára rostjainak hálójában; alabdha-bhogaḥ—nem volt része semmilyen anyagi kényelemben (szinte minden anyagi szükséglettől meg volt fosztva); yat—ami; iha—itt; agni-dūtaḥ—a tűzisten-hírnök; varṣāṇi—mennyei évek; sāhasram—ezer; alakṣitaḥ—láthatatlan; antaḥ—szívében; sañcintayan—mindig arra gondolva; brahma-vadhāt—a brāhmaṇa megölésétől; vimokṣam—felszabadulás.
FORDÍTÁS
Indra király mindenki számára láthatatlanul ezer évig élt a tóban egy lótusz szárának finom rostjai között, s közben egyre azon járt a feje, hogyan szabadulhatna meg a brāhmaṇa megöléséért járó bűnös visszahatástól. A tűzisten volt az, aki mindig elhozta neki a yajñákból a neki járó részt, mivel azonban most nem mert a vízbe lépni, Indrának éheznie kellett.