HU/SB 6.14.22
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
22. VERS
- evaṁ vikalpito rājan
- viduṣā munināpi saḥ
- praśrayāvanato ’bhyāha
- prajā-kāmas tato munim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; vikalpitaḥ—kérdezte; rājan—ó, Parīkṣit király; viduṣā—nagyon művelt; muninā—a filozófus; api—bár; saḥ—ő (Citraketu király); praśraya-avanataḥ—alázatosan meghajolva; abhyāha—válaszolt; prajā-kāmaḥ—utódra vágyva; tataḥ—ezután; munim—a nagy bölcsnek.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, Parīkṣit király! Aṅgirā, a nagy bölcs tudott mindent, mégis így kérdezte a királyt. Citraketu király, aki egy fiúgyermekre vágyott, végtelenül alázatosan meghajolt, s így szólt a nagy bölcshöz:
MAGYARÁZAT
Az arc az elme tükre, ezért egy szent az emberek arcára nézve megérti elmeállapotukat. Amikor Aṅgirā Ṛṣi megjegyezte, hogy a király arca sápadt, Citraketu király elmondta, mi okozta aggodalmát.