HU/SB 6.14.46
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
46. VERS
- sā śayānam upavrajya
- dṛṣṭvā cottāra-locanam
- prāṇendriyātmabhis tyaktaṁ
- hatāsmīty apatad bhuvi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—ő (a szolgálólány); śayānam—fekve; upavrajya—ment; dṛṣṭvā—látván; ca—szintén; uttāra-locanam—a szeme fennakadt (mint a halottaké); prāṇa-indriya-ātmabhiḥ—az életerő, az érzékek és az elme; tyaktam—elhagyták; hatā asmi—most végem; iti—így; apatat—esett; bhuvi—a földre.
FORDÍTÁS
Amikor a szolgálóleány az ágyában fekvő gyermek fölé hajolt, látta, hogy szemei fennakadtak. Semmi életjelt nem mutatott, hiszen érzékei mind megszűntek működni, és a dajka megértette, hogy a gyermek halott. „Most végem!” — kiáltott fel, amikor látta mindezt, s a földre roskadt.