HU/SB 6.16.9
9. VERS
- eṣa nityo ’vyayaḥ sūkṣma
- eṣa sarvāśrayaḥ svadṛk
- ātmamāyā-guṇair viśvam
- ātmānaṁ sṛjate prabhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez az élőlény; nityaḥ—örök; avyayaḥ—elpusztíthatatlan; sūkṣmaḥ—nagyon-nagyon parányi (anyagi szemekkel nem látható); eṣaḥ—ez az élőlény; sarva-āśrayaḥ—a különféle testfajták létrejöttének oka; sva-dṛk—ragyogó; ātma-māyā-guṇaiḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége természeti kötőerői által; viśvam—ez az anyagi világ; ātmānam—önmaga; sṛjate—megjelenik; prabhuḥ—a mester.
FORDÍTÁS
Az élőlény örök és elpusztíthatatlan, mert a valóságban nincs kezdete és vége, sohasem születik és sohasem hal meg. Ő minden testben az alapvető elv, mégsem tartozik a test kategóriájába. Olyannyira fenséges, hogy természetét tekintve a Legfelsőbb Úrral egyenlő, ám amiatt, hogy rendkívül parányi, hajlamos arra, hogy a külső energia illúziójának hatása alá kerüljön, s így vágyainak megfelelően különféle testeket teremt magának.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az acintya-bhedābheda filozófiát — az egyidejű azonosság és különbözőség filozófiáját — írja le. Az élőlény ugyanúgy örök (nitya), mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mégis van különbség közöttük: a Legfelsőbb Úr a leghatalmasabb, akivel senki sem egyenlő, s akinél senki sem nagyobb, míg az élőlény sūkṣma, azaz rendkívül parányi. A śāstra leírja, hogy az élőlény mérete a hajszál keresztmetszetének tízezred része. A Legfelsőbb Úr mindent átható (aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham). Ha az élőlényt tekintjük a legkisebbnek, érdeklődnünk kell a legnagyobb felől is. A legnagyobb az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legkisebb pedig az élőlény.
A jīva egy másik sajátsága az, hogy māyā hatása alá kerül. Ātmamāyā-guṇaiḥ: a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiája könnyen befedi őt. Az élőlény felelős feltételekhez kötött életéért az anyagi világban, ezért prabhunak (mesternek) nevezik. Ha akar, ide jöhet az anyagi világba, s ha akar, hazamehet, vissza Istenhez. Mivel az anyagi világot kívánta élvezni, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az anyagi energián keresztül adott neki egy anyagi testet. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban (BG 18.61):
- īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ
- hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati
- bhrāmayan sarva-bhūtāni
- yantrārūḍhāni māyayā
„Ó, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.” A Legfelsőbb Úr lehetőséget ad az élőlénynek arra, hogy vágya szerint élvezze életét az anyagi világban, de nyíltan kimondja, hogy az Ő vágya az, hogy az élőlény lemondjon minden anyagi vágyról, teljesen hódoljon meg Neki, s térjen haza, vissza Istenhez.
Az élőlény a legkisebb (sūkṣma). Jīva Gosvāmī ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a materialista tudósok rendkívül nehezen találhatják meg az élőlényt a testben, noha a hiteles forrásokból tudhatjuk, hogy ott van. A test nem azonos az élőlénnyel.