HU/SB 6.16.40
40. VERS
- jitam ajita tadā bhavatā
- yadāha bhāgavataṁ dharmam anavadyam
- niṣkiñcanā ye munaya
- ātmārāmā yam upāsate ’pavargāya
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jitam—legyőzve; ajita—ó, legyőzhetetlen; tadā—akkor; bhavatā—Általad; yadā—amikor; āha—beszéltél; bhāgavatam—ami segít a bhaktának megközelíteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét; dharmam—a vallásos folyamat; anavadyam—hibátlan (mentes a szennyeződéstől); niṣkiñcanāḥ—akik nem vágynak arra, hogy az anyagi gazdagság tegye őket boldoggá; ye—akik; munayaḥ—nagy gondolkodók és kiváló bölcsek; ātma-ārāmāḥ—akik önmagukban elégedettek (mert teljesen a tudatában vannak, hogy eredeti helyzetük szerint ők az Úr örök szolgái); yam—akit; upāsate—imádnak; apavargāya—hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektől.
FORDÍTÁS
Ó, Legyőzhetetlen! Győzelmed az volt, amikor a bhāgavata-dharmáról beszéltél, arról a szennyezetlen vallásról, amellyel az ember elnyerheti lótuszlábad menedékét. Azok, akiknek nincsenek anyagi vágyaik — például a Kumārák, az önmagukban elégedett bölcsek — Téged imádnak, hogy megszabaduljanak az anyagi szennyeződéstől, azaz elfogadják a bhāgavata-dharma folyamatát, hogy lótuszlábad az oltalmába fogadja őket.
MAGYARÁZAT
Śrīla Rūpa Gosvāmī a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban így ír:
- anyābhilāṣitā-śūnyaṁ
- jñāna-karmādy-anāvṛtam
- ānukūlyena kṛṣṇānu-
- śīlanaṁ bhaktir uttamā
„Az embernek kedvezően kell transzcendentális szerető szolgálatot végeznie a Legfelsőbb Úrnak, Kṛṣṇának, anélkül hogy anyagi haszonra vagy nyereségre próbálna szert tenni a gyümölcsöző cselekedetek vagy a filozófiai spekuláció segítségével. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.” A Nārada-pañcarātrában szintén ez áll:
- sarvopādhi-vinirmuktaṁ
- tat-paratvena nirmalam
- hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-
- sevanaṁ bhaktir ucyate
„Az ember legyen mentes minden anyagi megjelöléstől, és tisztuljon meg minden anyagi szennyeződéstől. Nyerje vissza tiszta azonosságát, amelyben érzékei az érzékek tulajdonosának szolgálatában állnak. Ezt hívják odaadó szolgálatnak.” Bhāgavata-dharmának szintén nevezik ezt a folyamatot. Az embernek anyagi vágyak nélkül csupán szolgálnia kell Kṛṣṇát, ahogy a Bhagavad-gītā, a Nārada-pañcarātra és a Śrīmad-Bhāgavatam javasolja. A bhāgavata-dharma az a vallási folyamat, amelyet a tiszta bhakták, az Istenség Legfelsőbb Személyisége közvetlen képviselői hirdetnek, például Nārada, Śukadeva Gosvāmī és az ő alázatos szolgáik a tanítványi láncolatban. A bhāgavata-dharma megértésével az ember azonnal megszabadul az anyagi szennyeződéstől. Az élőlények, akik a Legfelsőbb Úr szerves részei, az anyagi világban vesztegetik az idejüket, megannyi szenvedés közepette. Amikor az Úr Maga tanítja őket a bhāgavata-dharmáról, és ők elfogadják a tanítást, ez diadal az Úr számára, mert így visszatéríti az elesett lelkeket. A bhāgavata-dharma elveit követő bhakta nagyon lekötelezve érzi magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Megérti, mi a különbség a bhāgavata-dharma nélküli és a bhāgavata-dharmát követő élet között, s így mindig hálás az Úrnak. Amikor valaki elfogadja a Kṛṣṇa-tudatot, s amikor valaki az elesett lelkeket a Kṛṣṇa-tudatba hozza, az győzelem az Úr Kṛṣṇa számára.
- sa vai puṁsāṁ paro dharmo
- yato bhaktir adhokṣaje
- ahaituky apratihatā
- yayātmā suprasīdati
„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.” (SB 1.2.6) A Śrīmad-Bhāgavatam tehát tiszta, transzcendentális vallási folyamat.