HU/SB 6.16.39
39. VERS
- kāma-dhiyas tvayi racitā
- na parama rohanti yathā karambha-bījāni
- jñānātmany aguṇamaye
- guṇa-gaṇato ’sya dvandva-jālāni
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kāma-dhiyaḥ—vágyak az érzékkielégítésre; tvayi—Benned; racitāḥ—végzett; na—nem; parama—ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége; rohanti—növesztenek (létrehoznak más testeket); yathā—ahogy; karambha-bījāni—a csírátlanított vagy megpirított magok; jñāna-ātmani—Benned, aki a teljes tudásban létezel; aguṇa-maye—akire nincsenek hatással az anyagi kötőerők; guṇa-gaṇataḥ—az anyagi kötőerőktől; asya—egy személynek; dvandva-jālāni—a kettősségek hálózata.
FORDÍTÁS
Ó, Legfelsőbb Úr! Ha azok az emberek, akiket anyagi vágyaik arra sarkallnak, hogy az anyagi kincseken keresztül elégedetté tegyék az érzékeiket, Téged imádnak, aki minden tudás forrása vagy, s aki transzcendentálisan az anyagi kötőerők fölött állsz, akkor nem kényszerülnek arra, hogy újra megszülessenek az anyagi világban, ahogyan a csírátlanított vagy megpirított magokból sem hajt ki növény. Az élőlényeknek azért kell elszenvedniük a születés és halál folytonos ismétlődését, mert az anyagi természet feltételekhez köti őket. Te azonban transzcendentális vagy, ezért aki a Te társad akar lenni a transzcendensben, az megmenekül az anyagi természet diktálta feltételektől.
MAGYARÁZAT
Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is, amikor az Úr így szól:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Ha valaki a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolja, hogy megértse Kṛṣṇát, az kétségtelenül ellen tud állni az ismétlődő születés és halál folyamatának. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā világosan kijelenti, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti: az ilyen ember alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez, pusztán azért, mert a Kṛṣṇa-tudatot végzi, illetve megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát. Még akiknek anyagi vágyaik vannak, azok is imádhatják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét olyan állhatatosan, hogy végül visszamennek Istenhez. Tény, hogy ha valaki eljön a Kṛṣṇa-tudatba, egyre jobban vonzódni fog Kṛṣṇa lótuszlábához, még akkor is, ha sok-sok anyagi vágya van, mert szent neve éneklésén keresztül a Legfelsőbb Úrral társul. A Legfelsőbb Úr és szent neve nem különböznek egymástól, így aztán az ember nem ragaszkodik többé az anyagi élvezethez. Az élet tökéletessége az, ha nem vágyunk többé az anyagi élvezetre, hanem Kṛṣṇa érdekel bennünket. Ha valaki valamilyen módon, még ha az anyagi nyereség reményében is, eljön a Kṛṣṇa-tudatba, annak az eredménye az lesz, hogy felszabadul. Kāmād dveṣād bhayāt snehāt. Akár az anyagi vágyak kielégítése végett, akár az irigység ösztönzésére, akár félelemből, akár a ragaszkodás miatt vagy bármilyen más okból fordul az ember Kṛṣṇához, élete sikeres lesz.